¬ Ha minden kötél szakad címmel lesz új önálló estje a Dumaszínházban. Lehet viccesen beszélni életveszélyes helyzetekről?

A Dumaszínházban nem csak humoristák lépnek fel. Nekem történeteim vannak, nem előre megírt estjeim. A hegyen rengeteget tudunk bizonytalankodni, és amikor erről beszélek a közönségnek, akkor a helyzetek drámaisága feloldódik. Abban a tudatban tudunk nevetni, hogy túléltem.

¬ Miért kezdett magashegyi mászással foglalkozni?

21 évesen olvastam, hogy egy bankár, aki százmilliókról döntött a munkája során, az Everest megmászásakor az alacsony oxigénszint miatt nem tudta eldönteni, melyik a bal lába. Egy létrára kellett volna felmásznia, nem volt mindegy, melyik lábbal indul el. Végül a vezetője rácsapott, hogy ez az. Ez a magaslati döntéshozatal izgatott először, de akkor még kosaraztam.

¬ Mi térítette vissza később?

2012-ben olvastam, hogy magyar még soha nem mászta meg a Mount Everestet a nehezebb, északi oldalról. Utána mindenféle kommentek érkeztek arról, hogy a magyarok nem képesek erre, mert „alföldi népként” genetikailag alkalmatlanok rá. Kinyílt a bicska a zsebemben, elkezdtem utánanézni a dolognak, hogy miként lehet feljutni onnan a csúcsra.

¬ Miért jobb a magyaroknak, ha ön megmássza az Everestet?

Nem mondom, hogy minden egyes magyarnak jobb lesz tőle, de az ország megítélésén javíthat.

¬ Hogyan készült fel először?

Ács Zoltán hegymászó, szakedző személyében jó tanácsadóm volt. A Kilimandzsárón teszteltük, hogy mennyire bírom a nagy magasságot. Az edzések alatt kiderült, hogy asztmás vagyok, az oxigénpalack nélküli mászást el is felejthettem rögtön.

¬ Emiatt nem nevezi magát hegymászónak?

Expedíciós teljesítménysportoló vagyok. Palackkal megmászni az Everestet nagyon veszélyes ugyan, de nem klasszikus hegymászás.

¬ Suhajda Szilárd tragédiája kapcsán merült fel újra, hogy ez a sport túl veszélyes.

Veszélyes. Viszont öröklési jogászként sok olyan emberrel találkozom, aki hamarosan befejezi földi pályafutását. Amikor elmesélik, hogy mit bánnak az életükben, mindig a kihagyott élményeket említik. Úgy érdemes élni, hogy a végelszámolásnál ne legyen ilyen hiányérzetünk.

¬ Ez a családos emberekre is igaz? Önnek is van egy fia.

Hogy mondjam a fiamnak hitelesen, hogy kövesd az álmaid, legyél kitartó, küzdj a céljaidért, ha én nem merem megvalósítani a saját álmaimat? Akik nem tesznek meg mindent ezért, nem lehetnek maradéktalanul boldogok. Ilyenkor a gyerekeiknek olyan apjuk van, akinek a szemében szomorúságot látnak emiatt. Ha viszont az oda vágyók megindulnak a magas hegyek felé, a gyerekek teljes értékű apát kapnak, mert ne feledjük, a tragédiák ellenére a többségünk a célja elérése után hosszú életet él.

¬ Mikor volt a legközelebb nagy bajhoz a hegyen?

Ötször volt asztmás rohamom a halálzónában, előfordult, hogy elájultam, és csak lógtam az Everest falán. Volt, hogy egy hibás palack miatt oxigén nélkül kellett lejönnöm 7500 méterről, de az is megtörtént, hogy 8000 méter fölött átmenetileg szinte teljesen elveszítettem a látásomat. De soha nem azért megyek, hogy veszélybe kerüljek. Ha viszont megtörténik a baj, halálosan nyugodt tudok maradni, csak így lehet megoldani az életveszélyes helyzeteket.

¬ A tárgyalóterem vagy a hegycsúcs a stresszesebb hely?

Sokban hasonlít a kettő. Az ügyvédek olyanok, mint a hegyi vezetők, átvezetjük az ügyfelet a problémákon. A cégalapítás olyan, mint a mászás az Alpokban, egy büntetőügy már akár az Everest is lehet. A felmérések szerint az ügyfelek attól félnek a legjobban, hogy az ügyvédjük félúton cserben hagyja őket. A hegymászás miatt nálunk ez nem merülhet fel, az ügyfelek tudják, hogy nem fogjuk otthagyni őket félúton a „hegyen”.

¬ Mi vonzotta az ügyvédi pályára?

A Petrocelli című tévésorozat miatt lettem ügyvéd. Tetszett gyerekként, hogy ez az öltönyös figura pusztán a jogszabályismeretével minden rászorulót kihúz a bajból. Elegánsan, ésszel, nem erővel. Békásmegyeren felnőve kellett bunyóznom néhányszor. Az átlagnál magasabb, erősebb voltam, védtem a többieket, ez együtt vezetett a hivatásomhoz.

¬ Ügyvédként és motivációs trénerként keresi meg azt a pénzt, amit a hegymászásokra költ?

Az első Everest-mászásom teljesen saját finanszírozású volt, de felhívta a figyelmet az ügyvédi irodára, így az új megbízások bőven visszahozták az árát. Utána megjelentek a mecénások, és már csak részben kellett saját magamnak finanszíroznom a 7 Hegycsúcs sorozatot. A tavalyi Everest-mászásnál már volt szpozorom.

¬ Tudják nélkülözni az ügyfelek, amikor hetekig, hónapokig távol van?

Még az Everesten is van internet az alaptáborban, öt alapítványt hoztam létre onnan elektronikusan. Volt ügyfél, akivel konzultáltam telefonon. A XXI. század sportolója vagyok, ha nem lehetne így csinálni, akkor nem csinálnám. Másrészt jól szervezett irodám van, a kiváló ügyvédkollégáim megoldanak mindent a távollétemben is. ¬ Matalin Dóra