A világ első birodalmának tartott, i. e. 2350 körül létrejött mezopotámiai akkád uralom jó száz évvel későbbi szétesését az ókorban az égiek megtorlásával magyarázták. E szerint a mai Irak, Északkelet-Szíria és Dél-Törökország területein lévő akkád városokat sorra meghódító, majd a délebbre lévő sumerokat is leigázó alapító király, Sarrukín és utódai, különösen az unokája, Narám-Szín önhittsége annyira felbosszantotta az isteneket, hogy az akkádokra küldték a barbár guti törzseket. Persze később tudományosabb magyarázatok is születtek, így a túlnépesedés, a belső ellentétek és lázadások, a nomád népek támadásai vagy ezek együttes hatása. Három évtizeddel ezelőtt azonban Harvey Weiss, a Yale Egyetem régésze által vezetett – archeológusokból, geológusokból és földtani kutatókból álló – csapat arra a következtetésre jutott, hogy az éghajlat hirtelen változása, a csapadékhiány vezetett az Akkád Birodalom összeomlásához.
Az akkád városok romjainak talajmintáiból megállapították, hogy az i. e. 2200 körül kezdődött szárazság súlyos volt, és – egy kisebbfajta klímaváltozás hatására – az aszály három évszázadon keresztül tartott. Ami a kutatók szerint magyarázatul szolgál arra is, hogy miért hagyták el az ott élők az akkád városokat dél felé, és arra is, hogy i. e. 1900 környékéig miért nem jött létre nagyobb politikai egység a termékeny Mezopotámiában. Először Ur városa tudott kiemelkedni, majd az amoriták révén Babilon vált a központtá, és az i. e. XVIII. században Hammurápi épített újabb hatalmas birodalmat. A dinasztiáját aztán két évszázaddal később a mai Anatóliában birodalmat teremtő hettiták támadása döntötte meg. Érdekesség, hogy a Harvey Weiss által szerkesztett és részben írt, a Megaszárazságok és összeomlás című könyv szerint a Hettita Birodalom bukásában is szerepet játszott az éghajlat változása. A kötetben egyébként kilenc esettanulmányt dolgoznak fel a klímaváltozás és a kultúrák bukásának szorosnak vélt kapcsolatáról az i. e. XII. évezred gyűjtögető-vadászó közösségeitől a XV. századig virágzó Angkor khmer birodalomig.
Bár a környezetnek, illetve változásának hatása a társadalmak fejlődésére és összeomlására aligha kérdéses, a klíma szerepének döntő jelentőségéről több esetben is komoly vita folyik a tudósok körében. A Japán Hokkaidó Egyetem környezettudósa, Szujosi Vatanabe 2019-ben szintén igen száraz időszakokra, porviharokra és hosszú telekre következtetett az Akkád Birodalom egykori központjának helyén talált korallkövületek vizsgálatából. Viszont az akkád sírokban talált emberi csontok biokémiai elemzéseiről az Antiquity 2021. augusztusi számában publikált tanulmányból az derült ki, hogy az Akkád Birodalom bukása után a táplálkozás nem változott meg jelentősen, ami arra enged következtetni, hogy a régió gazdasága nem omlott össze, és az elvándorlás sem volt annyira jelentős, mint azt Weiss feltételezte.
Míg a közel-keleti politikai zűrzavar hátráltatja a további kutatásokat, Hervé Reculeau, a Chicagói Egyetem asszirológiaprofesszora szerint az bizonyos, hogy a Felső- és Alsó-Mezopotámiában egymástól függetlenül kialakult városi társadalmak fejlődésében a Tigris és az Eufrátesz folyó és a csapadék fontos szerepet játszott. Bőséges volt a táplálék, a fa és a nád építkezési alapanyagul szolgált, az öntözési rendszerek lokális és regionális szervezést igényeltek, így segítve a birodalmak kialakulását, az írás, a számolás vagy a tömeges kerámia- és téglakészítés megteremtését, sőt a kerék és az eke felfedezését.
