Tudományosmegtévesztés

A svájci demokráciában szocializálódott édesanyja ültethette el a most 86 éves ­Ungváry Rudolfban az általa Magyarországon megélt társadalmi rendszerek iránti könyörtelen kritikai érzéket. 1955-től gépészmérnöknek tanult, de mivel egyetemi hallgatóként részt vett az 1956-os forradalomban, Kistarcsára internálták, aztán csak vasesztergályosi állást kapott. Tanulmányait 1959-től folytathatta. Amint lediplomázott, felmondott a munkahelyén, és szabadfoglalkozású lett, egyebek mellett a Vigilia filmkritikusaként kereste a kenyerét. Később a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tudományos Tájékoztató Intézetében mint információs mérnök helyezkedett el. Végül az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársaként ment nyugdíjba. A fogalmi összefüggéseket rögzítő tezaurusztechnológia volt a szakterülete. Az Örley Kör és a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja. 1959-től írt a második nyilvánosságban. Elbeszélései és publicisztikái 1989 óta jelennek meg rendszeresen. Utána néma csönd című kötete a Miskolci Egyetem 1956-os diákparlamentjének történetét dolgozza fel, A láthatatlan valóság című, 2014-ben kiadott könyve a mai magyarországi fasisztoid mutációról szól, Balatoni nyaraló című regénye az emlékezetidézés fontosságát hangsúlyozza, csakúgy, mint idén megjelent családi múltidéző elbeszéléskötete, az Eszmélésem története. A Füst Milán- és a Szépíró-díj birtokosa.