Hatalomról, technikáról
Kilenc év kihagyás után újra tiszteletét tette Orbán Viktor a Kommentár Alapítvány által rendezett Tranzit fesztiválon. Az eltelt időszak változásait jól mutatja, hogy 2012-ben a ma már ellenzékinek számító – az egykori Heti Válasz utódánál, a Válasz Online-nál dolgozó – újságíró, Ablonczy Bálint volt a kormányfő beszélgetőtársa, míg idén a milliárdokkal kitömött, a Rogán-művekben kitalált egybites kormányzati üzeneteket sulykoló megafonos influenszerek egyike, Bohár Dániel. Orbán a szokásos üzeneteit mondta (f)el kicsit lazább stílusban, mint szokta. E szerint: ő az egyetlen, aki a békéért küzd. Szerinte a háborút lokalizálni kell, ami az ő olvasatában azt jelenti, hogy a Nyugat jobban tenné, ha kiszállna, és cserben hagyná Ukrajnát. A magyar történelemből azt a következtetést vonta le, hogy szükséges egy nagy nemzeti, hosszú időre berendezkedő kormánypárt. Azt nem tette hozzá, hogy ehhez Tisza Kálmánnak, Tisza Istvánnak és Bethlen Istvánnak is manipulálnia kellett a választásokat, amit Orbán láthatóan eltanult tőlük. Azt is elárulta, hogy az olasz kommunista politikusra, Antonio Gramscira hallgatva jött rá: azt a kontextust kell megváltoztatni, amiben a hatalom gyakorlása történik. 1998 és 2002 között ugyanis „csak kormányoztunk, de nem voltunk hatalmon”. Mert nem elég a hatalmi intézményeket megszerezni; akkor lesz tartós az uralom, „ha mi tudjuk megmondani, hogy mi a jó és a rossz”, ehhez pedig a kulturális intézményeket és az egyetemeket is uralni kell. Elismerte, hogy az európai parlamenti választáson a jobboldal nehézségekkel nézhet szembe. A győzelemhez az is kell, hogy félretegyék fintorgásukat a szélsőjobboldallal szemben. „Persze nem mindenki üti meg a szalonképességnek a mércéjét, mégis együtt kell működnünk.” Ugyanakkor a miniszterelnök politikai igazgatója, Orbán Balázs a tranzitos előadásában arról beszélt, nagy bajban lenne a kormány, ha Európa osztaná azokat a nézeteket, amiket Magyarország képvisel, mert így „nem lenne megkülönböztető jellegünk”. Varga Mihály pedig nyilvánvalóvá tette, hogy az euró bevezetésére a kabinet nemcsak gazdasági, hanem nemzeti szuverenitási kérdésként is tekint. Őt zavarja, hogy az európai központi bank döntéseinél az EU-ban meghatározó német és francia gazdaságok szempontjai nagyobb súllyal esnek latba, mint a magyar érdek.
