Nemcsak a bosszút szolgálhatta, de a Wagner-csoport felszámolását is lehetővé teszi Jevgenyij Prigozsin és bizalmasainak halála abban a légi szerencsétlenségben, amely mögött mindenki Vlagyimir Putyin kézjegyét véli felismerni.
Emlékhely a Vörös tér közelében. Kinek hősök, kinek árulók
AFP / PELAGIYA TIHONOVA
Bizonyítékokéselméletek
A lezuhant gép roncsai. Az igazság odaát van
Profimedia
A minden rejtély mögött összeesküvést látókat tökéletesen kiszolgálja az augusztus 23-ai légi szerencsétlenség, amely Jevgenyij Prigozsin és társai végzetét okozta. Számtalan homályos részlet van – és alighanem marad is –, a kivizsgálást végző orosz hatóságok pedig könnyen lehet, hogy politikai megrendelésre dolgoznak. A balesetet elszenvedő, Wagnerhez köthető magángép fegyvertelen volt, és 2019 óta az USA szankciós listáján szerepelt. A dokumentált repülési magasság kizárja, hogy az ukránok vagy más merénylők vállról indítható légvédelmi rakétával semmisítették volna meg az Embraert.
A Kreml közeléből szabotázsakcióra és a gépen elrejtett robbanószerkezetre utaló hangok hallatszanak, a Wagner csatornáin pedig azt hangoztatják, hogy légvédelmi rakétával lőtték ki a gépet (ez történhetett félreértésből is, mint a Kelet-Ukrajna felett 2014-ben eltalált malajziai utasszállító esetében). A szakavatott kommentátorok kiemelik, hogy a repülés útvonalába esett Putyin Sz–400-as légvédelmi rendszerrel védett rezidenciája is. Noha a gép darabjainak szétszóródása valószínűsíti, hogy robbanás történt, sok orosz propagandista állítja, hogy egyszerű technikai hibáról volt szó, hiszen a szankciók miatt nem tudták tökéletesen szervizelni a gépet. Ezzel szemben a szabotázsakciós teóriát erősítendő olyan elméletek is megjelentek, hogy a gép pont az indulás előtt esett át váratlan javításon, ami miatt mérnököket hallgattak ki. Mindezzel együtt valószínűtlen, hogy nem erőszakos beavatkozás, hanem műszaki probléma okozta a gép vesztét.
Rögvest elindultak a találgatások arról is, hogy Prigozsin valóban a gépen tartózkodott-e. Az ő és másik két Wagner-vezető neve szerepelt az utaslistán, amit az orosz hatóságok nem mulasztottak el szinte a szerencsétlenség pillanatában közölni, a felszállásukról pedig videók is készültek. Ennek ellenére az is terjed az orosz blogoszférában, hogy Prigozsin mégsem volt a gépen, és csak megrendezték a halálát, őket az sem győzi meg, hogy a holttestét hivatalosan azonosították genetikai vizsgálattal.
A Wagner-vezér karakteréből nehezen következik, hogy visszavonultan, inkognitóban tengesse élete hátralévő részét, ám Afrikában nagyon elővigyázatos volt a biztonságával kapcsolatban. Több hamis útlevéllel rendelkezett, előszeretettel öltött álruhát, és rendszeresen használt hasonmásokat is, ráadásul sok tárgyalását tartotta a gépe fedélzetén, hogy veszély esetén azonnal tovább tudjon állni. Szokatlannak tűnik, és a világ előli eltüntetés összeesküvés-elméletét táplálja, hogy a Wagner három legfontosabb vezetője egyszerre tartózkodott ugyanazon a repülőgépen. Ezt nemcsak állami vezetők kerülik – az USA elnöke és alelnöke soha nem tartózkodhat ugyanazon a gépen –, de a nagyobb cégek is külön utaztatják az igazgatóikat.
Az összeesküvés-elméletek gyártását táplálja, hogy Oroszországban aligha történhet bármi Putyin tudta és jóváhagyása nélkül. Ennek ellenére terjedőben van a nézet, miszerint a katonaság vagy a titkosszolgálatok által kivitelezett akció történt, amiről nem volt tudomása az elnöknek. Ez a régi jó cár, rossz bojárok narratíva továbbélése. Másrészt – mint a washingtoni Külügyi Tanács (Council on Foreign Relations) elemzése megemlíti – az amerikai politikatörténetben is közismert a „hihető tagadhatóság” (plausible deniability) elve, amikor a szürkezónában történtekről hivatalosan nem tud az ország első embere, mint ahogy az például a Fidel Castro kubai vezér elleni, CIA szervezte akciók esetében történt.
