Nőábrázolások és ábrázoló nők
„Új kérdések forrásául” szolgáló tematikus válogatással jelentkezik ezúttal is a Balaton-felvidék ikonikus magánkiállítótere, az Első Magyar Látványtár. Vörösváry Ákos szerteágazó gyűjteményéből ezúttal a nő mint téma és a nő mint alkotó a kiállítás gerince, érdekességét pedig nemcsak a sajátos szemléletű művészeti alkotások, hanem a legkülönfélébb tárgyak és „fellelt találatok” egymás mellé helyezése adja. Miért, hogyan és milyennek ábrázolták a nőket az elmúlt másfél száz évben, régmúltban és közelmúltban festményen, címlapon, reklámban, plakáton, falvédőn, szoborban, edényben. Izgalmas, elgondolkodtató, gyakran ironikus hangvételű tárgyegyüttes, amely bóklászásra, felfedezésre, összefüggések feltárására készteti a nézőt.
Olyan különleges csemegéket tartalmaz, mint El Kazovszkij egyik korai, ülő nőt ábrázoló portréja, Gerhes Gábor Pihenő anyák című fotója, Pittmann Zsófi falvédői, Gulácsy Lajos néhány ceruzarajza, vagy éppen a századfordulón cirkuszi attrakcióként mutogatott szakállas magyar bárónőt ábrázoló plakát. Az emeleti szobában Lóránt Zsuzsa kamarakiállításán a tavaly elhunyt szobrászművész Látványtárhoz került hagyatékából válogatott Kálmán Borbála művészettörténész: az érzékeny, kiszolgáltatott, mégis öntörvényű nők szobrai rejtett vagy kimondott önarcképek az alkotó különböző életszakaszaiból.
A kétkezi munka jelképeként szolgáló gyalupadon és a falakhoz rögzítve realisztikus, ironikusan kedves, de mindig komoly, valahová messzire tekintő nőalakok matériája törékeny festett fa vagy agyag – a „magamat tulajdonképpen soha nem láttam szépnek” gesztusából készült gyönyörű és izgalmas alkotások. A tárlatot Vörösváry Ákos tulajdonos a nemrég elhunyt feleségének, a Látványtár létrehozásában, működtetésében is együttműködő szerető társa, Gyökér Kinga emlékének szentelte.