Lobbanékonytermészet

Fazekas István

A fakitermelés növekedése miatt egyre több fát vágnak ki a védett területeken, még akkor is, ha az erdőgazdaságok egyelőre nem élnek vissza a lehetőséggel, hogy egyszerűbben és olcsóbban termeljék ki a fájukat – mondja Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője.

¬ Beigazolódtak-e a félelmek, és valóban károkat okozott a természetben az a tavaly augusztusi kormányrendelet, amely a tüzelőnek való fa kitermelését szabályozta?

Mi elsősorban azt kifogásoltuk, hogy olyan könnyítések vannak a rendeletben, amelyek természetvédelmi szempontból nagyon aggályosak. A rendelet bizonyos erdők esetében feloldotta a tarvágás kategorikus tilalmát, ami pedig az erdőtörvényben is szerepel. Az új szabályozás szerint vegetációs időben is lehet kitermelni fát, amikor zöld állapotban van az erdő. Megdöbbenéssel láttuk, hogy a rendelet fellazította ezeket, miközben az a társadalmi, gazdasági, politikai elvárás, hogy több fa kerülhessen piacra, enélkül is megoldható. Hiszen a kötelező tízéves erdőtervek lehetőséget adnak arra, hogy átmeneti időre előrehozzák a kitermelést, és ezzel lökésszerűen ellássák a piacot fával. Tavaly pánikhelyzet alakult ki, a kormány pedig lépni akart valamit. A rendelettel egy újabb biztosítékot teremtett, hogy azok, akik addig valamilyen okból nem akartak hozzányúlni az erdeikhez, ösztönzést kapjanak. Hogy konkrét példát mondjak: ha egy akácost kivágnak, és utána elvileg az a kötelezettség, hogy a helyén tölgyest hozzanak létre, akkor az nagyon költséges beavatkozás. Ha viszont a gazdálkodó hagyhatja, hogy újból feljöjjön az akác, annak jóval kisebbek a költségei. Tehát lényegében kedvet akartak teremteni ahhoz, hogy az állami és a magán-erdőgazdaságok egyaránt nagyobb készséggel elégítsék ki a hirtelen megugró piaci igényt.

¬ Ez sikerült?

Miután a veszélyek miatt a természetvédőktől kezdve az MTA-n keresztül a zöldombudsmanig sokan felzúdultak, az agrárminiszter hozott egy utasítást, hogy állami erdőgazdaságok ne használják a rendelet adta könnyítéseket. Tehát az állami erdőgazdaságok, amelyek a magyarországi erdőterületeknek csaknem a 60 százalékát kezelik, ezzel nem is éltek, csak a magánerdő-tulajdonosok alkalmazhatták volna. De mindenütt a korábbi gyakorlatnak megfelelően működtek – nyilván azzal a különbséggel, hogy több fát vágtak ki.

¬ Akkor azt lehet mondani, hogy minden a legnagyobb rendben történt?

Ezek a kötelezettségek, amelyek a hatósági áras tűzifát biztosították, óriási terheket róttak az erdőgazdaságokra, hogy a megnövekedett keresletet kielégítsék. Elindult a teljesítés, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy adott esetben az ország egyik végéből a másikba vittek faanyag-szállítmányokat, vagy éppen ipari minőségű faanyagot tűzifaként értékesítettek. Háromméteres vagy annál is hosszabb darabokra levágott bükkfák hevertek a porták előtt. Ezeknek a feldolgozása komoly költségeket okozott, miközben akár bútornak is kiváló minőségű fa került a kályhákba. Sokan viszont nedves anyagot kaptak, ami tűzifaként nem igazán hasznosítható: növeli a légszennyezettséget, ezáltal rontja az egészségi állapotunkat.

¬ A statisztikai adatok szerint még a fakitermelés fokozása ellenére is alig több mint 60 százalékát vágták ki annak, amivel eleve nőtt a faállomány 2022-ben. Mi akkor a baj?

Ha valahol kivágnak egy öreg erdőt, és helyette háromszor annyi fát telepítenek, akkor is hosszú-hosszú évtizedek telnek el, amíg abból újból erdő lesz. Az semmiképpen sem lehet a jövő útja, hogy több fát termelünk ki, mint eddig, hanem éppen az ellenkező irányba kellene elmozdulni. Ami viszont mindenképpen probléma Magyarországon, hogy védett területeken, beleértve a nemzeti parkokat is, szinte kivétel nélkül mindenhol zajlik fakitermelés. Előbb-utóbb meg kell fontolni, hogy bizonyos területeket kivonjunk a fakitermelésből, és ez úgy nem oldható meg, ha egyre többet és többet vágunk. Ugyanakkor több százezer hektár magán­erdő-terület van, amelyek nem különösebben jó minőségű, és jellemzően nem védett területek, viszont egyáltalán nem használják őket. Amikor a tűzifarendeletet meghozták, jó lehetőség lett volna arra, hogy ezeket a nem működő magánerdőket bevonják a fakitermelésbe. Persze annak a jogi lehetőségeit nehezebb lett volna kidolgozni.

¬ Mi a különbség a védett és nem védett erdőterületek növény- és állatvilága között?

Az erdőgazdálkodás mindenütt nagy terhet ró az ökoszisztémára, de vannak érzékenyebb fajok, amelyek nem is viselik el az intenzívebb erdőgazdálkodást, hiszen az magát az erdőt is átalakítja. Néhány éve a Bükki Nemzeti Park kellős közepén kivágtak egy 180 éves erdőt, de ha ugyanarról a helyről körbenézünk, a környékén másutt is vágásterületeket látunk. Ezen az egy hektáron olyan ritka madárfajok fordultak elő, mint a fehérhátú fakopáncs vagy a kék galamb, de a területen 13 védett és fokozottan védett növényfaj is élt. Miközben a fák továbbra is garantálhatták volna az ökoszisztéma egészséges működését, a kitermelt rönkök – éppen a koruk miatt – rossz minőségű tűzifaként végezték.