Eltérésiirány

Jónás Tamás irodalmi fenegyerekként indult a kilencvenes évek elején. Első, az …ahogy a falusi vén kutakra zöld moha települ… című kötetét 21 évesen publikálta, majd egymás után jelentek meg vers- és prózakötetei, miközben publikált az Élet és Irodalom, a Holmi, a Mozgó Világ hasábjain. Egyszerre volt a cigány és a magyar irodalmon belül és kívül: kínzó pontossággal közvetítette a borsodi gyermekkor történeteit, átgondolt realizmussal és empátiával rögzítette a cigány családi hagyományokat, családtörténetet, a miskolci Gyermekvárosban, majd a nevelőszülőknél elszenvedett, évtizedes sérüléseket, traumákat okozó erőszakot. Mindezt letisztult, pontos és rendkívül gazdag formanyelvvel, József Attila vállalt és továbbgondolt lírai örökségével, ugyanakkor a kilencvenes évek szövegirodalmának kísérletező kedvével és bátorságával. Esterházy Péter támogatásával, figyelmével kapott Herder-ösztöndíjat, évekre a Magvető Kiadó állandó szerzője lett. Az ezredforduló első évtizedének végén az Önkéntes vak című verseskötetét Aegon-díjjal ismerték el. Az irodalmi sikerek mellett végigkísérték életét traumák és a velük járó szenvedélybetegségek. A 2010-es évek elején aktív ellenzéki szerepet vállalt, majd évekre elhallgatott. Önálló prózakötettel – Apuapuapu (Irodalmi Jelen Kiadó) – 2013-ban, a Törzs című verseskötettel (Magvető) 2016-ban jelentkezett. Új regénye, a köz- és magánéleti traumák mélyére hatoló Kívülálló, az Ampersand Kiadó gondozásában jelent meg.