A magyar őshaza szinte biztosan nem köthető Dzsungáriához, de ezen a ma Kínához tartozó területen egykor élhettek olyan törzsek, amelyek kapcsolatba kerülhettek a magyarok elődeivel.
Őshazaelméletek
Számba venni is lehetetlen a magyar őshazákat, burjánzanak a különböző változatok. Vannak olyan lehetetlen feltevések, nem is kevés, amelyeket a tudósok annyira komolytalannak tartanak, hogy megvizsgálni sem hajlandók, ilyen például a magyarok állandó kárpát-medencei jelenlétéről írt elmélkedések. De ebbe a kategóriába tartozik a sokat emlegetett sumer rokonság lehetősége is. Ezeket a feltevéseket elég sokan el is hiszik, és a tudományos eredmények sem ingatják meg őket.
Persze a tudomány képviselői között sincs egyetértés, hiszen már az is kérdés, mikortól is kellene őshazáról beszélni? A finnugor együttéléstől? Vagy az ugor népek szétválásától? Vagy a már magyarnak nevezett törzs kialakulásától? Ezeket az állapotokat évezredek választják el egymástól, de még a korban közelebb álló történésekhez is nehéz egyértelmű területi kapcsolódást rendelni. A tudósok nagy része az idők folyamán amellett érvelt, hogy az őstörténet az Urál hegység környékére nyúlik vissza. Persze időnként változott, hogy annak nyugati vagy keleti – szibériai – oldalára gondoltak. A finnugor származással kapcsolatban az is felmerült, hogy a közös együttélés tulajdonképpen a Baltikumban is történhetett, s az ugorok utána vándoroltak volna kelet felé.
A nyelvészek annak alapján próbálják meg belőni az őshazát, hogy egyes szavak mikor, milyen körülmények között kerülhettek a magyar nyelvbe. A méz és a méh szó például finnugor kori, de indoiráni átvétel lehet, ezért sokáig kizárták a nyugat-szibériai eredet lehetőségét, mondván, ott nem ismert a méhészet. Később ezt az álláspontot felülbírálták, s az indoiráni jövevényszavak kapcsán azt vizsgálták, hol kerülhettünk kapcsolatba velük. Ez azonban lehetett a sztyeppe nyugati és keleti része is, a Dontól egészen a kínai határnál fekvő Tarim-medencéig, mindegyik részen erős volt az indoiráni nyelvet beszélők jelenléte. Az őshaza kérdése persze attól is függ, hogy a magyarság kialakulásában szerepet játszó etnikai elemek honnan indultak. Az Árpád-házi királyok genetikai állományát például a ma Afganisztánban található Baktriáig vezették vissza, majd onnan baskír területekre. Az Urál nyugati oldalán, a Volga és a Káma folyó körüli térségek valószínűleg szóba jöhetnek a magyarok vagy felmenőik szállásterületeként, de van, aki ezt közvetlenül a honfoglalás elé teszi, és akad olyan is, aki már ezer évvel korábbra. Arrafelé találta meg később Julianus is Magna Hungariát, azaz helyben maradt magyar törzseket. S ez az a vidék is, ahonnan minden jel szerint a magyarság megindult a Kárpát-medence felé.
