A szerelem természete

Sziporkázó, szellemes, ördögien vicces jelzőkkel illették a kritikusok az idei cannes-i filmfesztivál Un certain regard válogatásában bemutatott kanadai–francia filmet. Adott egy kora negyvenes québeci filozófiaprofesszor, Sophia (Magalie Lépine-Blondeau), aki Platóntól az avantgárd orosz filozófusok tantételeiig mindent tud a szerelemről, de valamiért a valóságban egyik sem működik. Tíz éve osztja meg életét Xavier-vel (Francis-William Rhéaume) barátsággá szürkült, szenvedély nélküli szerelemben. A vidéki házuk felújításával megbízott ezermester, Sylvain (Pierre-Yves Cardinal) Xavier tökéletes ellentéte: magas, jóképű, vagány, romantikus. A szerelem első látásra lendületével döntik le egymást Sophiával, a padlón szeretkeznek néhány pohár ital után. A szexjelenetek többnyire az arcokra vannak írva, a rendező meleg színekkel, erotikával mutatja meg, ahogy két ember ki van éhezve egymásra, társra, szerelemre. A kölcsönös családlátogatások alkalmával kirajzolódnak a társadalmi ellentétek, a gazdag, művelt közeg a nő, míg a harsány, nemi sztereotípiáktól, bunkó viselkedéstől sem mentes egyszerűség a férfi részéről. Általában férfi rendezőket szoktak azzal vádolni, hogy sémákban gondolkodnak a női szerepekről. Ezúttal egy rendezőnő, a korábban színésznőként ismert Monia Chokri esett abba a hibába, hogy ha viccesen is, de rendkívül leegyszerűsítő elképzelést közvetít a férfiasságról. Sophiának két férfi közül kell választania: az értelmiségi élettársat, aki több időt tölt a könyveivel külön ágyban, mint vele, vagy a kockás inges egyszerű favágót. És persze a filozofálgatós gyengén teljesít az ágyban, míg a szűk szókincsű vadon fia nagyon is érti a dolgát. De ki beszél itt a szerelem természetéről?