Világotjártvilágklasszisok
„Mit kellene tennie Ausztriának, hogy világklasszis tudósait az országon belül tartsa? Ön nem az első élvonalbeli tudós, aki elhagyta Ausztriát” – szegezte neki az osztrák iGlobeNews tavaly márciusban az általa osztrák–magyar fizikusként titulált Krausz Ferencnek abból az alkalomból, hogy németországi professzorként és intézetvezetőként megkapta az izraeli Wolf-díjat, amelyet a fizikai és a kémiai tudományok területén a szakmai rangsorban a Nobel-díj előszobájának tekintenek. Ezt a pályafutást koronázta meg most a Nobel. Krausz Ferenc tanulságos válasza: „A világ egyetlen országa sem képes valamennyi élvonalbeli tudósát megtartani. Ennél reálisabb (és méltánylandó is), ha több kiváló tudóst vonz, mint ahányan elhagyják az országot. (…) Erwin Schrödinger, Sigmund Freud és a modern tudomány más tudós óriásai Ausztriájának az átütő felfedezések és a kiváló egyetemi oktatás adja meg a hírnevét.” Karikó Katalint harmincéves korában elbocsátották az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjából, amerikai egyetemeken is gyötrelmesen verekedte át magát, míg végül a német BioNTechnél ért célba. Karikó Katalint, Krausz Ferencet Fókuszban rovatunk méltatja: tisztelet az egyéni teljesítményért, tisztelet a közösségnek, amely hozzájárult személyes sikereikhez, és tisztelet azoknak az országoknak is, amelyek versenyelvű tudományos életében képességeik, tehetségük szerint boldogultak – ha nem is könnyen.
