Varsóipártshow

Egy lengyel bíróság megtiltotta Zbigniew Ziobro igazságügy-miniszternek, hogy a nyilvánosság előtt náci propagandához vagy „történelmi és jelenkori bűnös autoriter rendszerekhez, mint a Harmadik Birodalom, a Szovjetunió, a sztálinizmus és a putyinizmus” hasonlítsa Agnieszka Holland Zöld határ című filmjét, amíg a rendezőnőnek a politikus ellen indított rágalmazási ügye nem zárul le. A Varsóban kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) kisebb szövetségesét, a Szuverén Lengyelország pártot vezető Ziobro nem hajlandó visszavonni a kifogásolt kijelentéseit, mondván, isten ítéletét többre tartja bármilyen bíróságénál.

A hadiállapot 1981. decemberi kihirdetése előtt röviddel emigrált, Franciaországban letelepedett, de Hollywoodban is dolgozó, 74 éves Holland – aki a legnagyobb élő lengyel rendezők egyike – azzal váltotta ki a varsói kormány több tagjának dühödt támadását, hogy a választási kampány finisében mutatták be a Zöld határ című filmjét. Az alkotás nemrég a velencei filmfesztivál különdíját kapta, Lengyelországban viszont gyűlöletcunamit és halálos fenyegetéseket hozott a rendezőjének. Holland azt állítja, a premiert nem szándékosan időzítették a kampányra, s nem volt szándékában támadni a varsói kormányt, hanem a menekültek tragikus sorsára akarta felhívni a figyelmet.

Ihletének és történetének az alapja a 2021 végén a lengyel–belorusz határon kialakult helyzet, amikor Aljakszandr Lukasenka államfő közel-keleti és ázsiai menekülteket engedett át az országán, akik a lengyel és a belorusz határőrök közti huzakodás elszenvedői lettek. A mocsaras és erdős vidéken civil szervezetek szerint legalább félszáz halálos áldozattal járó helyzet – és az arra reagálásként a lengyelek által felépített védőkerítés – annyira megrázta Hollandot, hogy 30 nap alatt leforgatta a játékfilmet, a középpontban a történtek miatt meghasonláson átesett fiatal lengyel határőrrel.

A rendező – akinek apai ágon zsidó felmenői a náci népirtásnak estek áldozatul – korábbi, holokausztról szóló filmjeihez hasonlóan ezúttal is naturálisan ábrázolja a brutalitást, és Ziobro szerint „banditáknak és gyilkosoknak” állítja be a lengyeleket. Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke a Zöld határt „szégyenletesnek, visszataszítónak és undorítónak” bélyegezte, ami szerinte alkotója hazája iránti gyűlöletére bizonyíték. Mateusz Morawiecki miniszterelnök „nyilvánvaló hazugságok gyűjteményéről” beszélt, míg Andrzej Duda államfő úgy vélte, Holland jobban tette volna, ha az ukrán menekültek lengyelek általi befogadásáról készít filmet, „nem pedig gyalázza a lengyeleket és Lengyelországot”. A kormány készíttetett egy kisfilmet a „kimaradt részekről”, azaz a lengyel határőrök emberségéről és hősiességéről, s előírta, hogy azt az állami támogatásban részesülő művészmoziknak a Zöld határ előtt le kell vetíteniük.

Az EU-pártiság és az EU-ellenesség között kell vasárnap választaniuk a lengyeleknek; a fiatalok közül a nők inkább a baloldalt, a férfiak pedig a szélsőjobbot preferálják – magyarázta Agnieszka Bejma, a Varsói Egyetem Nemzetközi Tanulmányok és Politikatudomány tanszékének adjunktusa.

¬ Ez a választási kampány mintha sokkal brutálisabb lenne a korábbiaknál – a Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke, Jaroslaw Kaczynski különösen durván támadja az ellenzéki Polgári Koalíciót (KO) vezető Donald Tuskot. Ez a küzdelem nála miért vált ennyire személyessé?

Úgy gondolom, Kaczynski esetében ez még mindig a 2010. április 10-ei katasztrófának a következménye, amikor az ikertestvérét, Lech Kaczynski államfőt és a küldöttségét szállító, a katyni mészárlás 70. évfordulójára tartó kormánygép lezuhant Szmolenszk közelében. Kaczynski máig úgy gondolja, hogy az akkor a kormányfői posztot betöltő Donald Tusk is felelős a tragédiáért. Az ehhez fűződő érzelmekre annak idején ő és a pártja a hatalom megszerzését is építette, és ezek az érzelmek ma is élnek.

¬ Az EU felső vezetéséből Tusk azért tért haza, hogy a KO élén legyőzze a PiS-kormányt, és az október eleji, varsói Millió szív menetén kijelentette, hogy a változás elkerülhetetlen. Valóban az?

Nagyon sok múlik azon, hogy a Harmadik Út nevű koalíció átjut-e a rá érvényes 8 százalékos parlamenti küszöbön, ami a külön induló pártok számára 5 százalék. Ha ez nem sikerül, akkor a 2015-öshöz hasonló helyzet állhat elő, amikor a szintén koalícióként próbálkozó baloldalnak ez nem sikerült. Ilyenkor a mandátumok elosztását újraszámolják, s ez a győztes előnyét növeli, ami 2015-ben a PiS volt, és most is ő lehet. Az is kérdés, hogy egy esetleges Tusk-kormány hogyan tudna együttműködni a PiS soraiból érkezett és vétójoggal rendelkező Andrzej Duda államfővel, ami attól függ, mekkora a koalíció többsége. Annak stabilitása ahhoz is kell, hogy a hatalomra jutás után „megtisztítsák a rendszert”, ahogyan ígérik. A PiS harmadik győzelmének az a veszélye, hogy „bezárja a rendszert”, ahogyan ezt Orbán Viktor tette Magyarországon. Kaczynski már 2011-ben megmondta, hogy egy második Budapestet akar Varsóban.

¬ Mi történik, ha maga a PiS vezette Egyesült Jobboldal ezúttal nem szerez többséget az alsóházban?

A Konföderáció azt mondja, nem lép velük koalícióra, de az egyes képviselői garantálhatják a kormány többségét. Korábban a Pawel Kukiz alapította párt is ezt mondta, aztán mégis a PiS mellé állt, a névadó pedig most az Egyesült Jobboldal jelöltjeként indul. A pénz és hatalom láttán van, aki megváltoztatja az álláspontját.

¬ A közvélemény-kutatásokból úgy tűnik, a fiatalok közül sokan nem kérnek Tusk és Kaczynski csatájából, ami az életük jó részében zajlott, és más politikai erőt választanak maguknak.

A mostani választás tétje, hogy EU-párti vagy EU-ellenes irány mellett döntünk. A mai fiatalok nem emlékezhetnek arra, amikor még nem voltunk a NATO és az EU tagjai, és például várakoznunk kellett a határ­átkeléskor. A kutatások érdekes megosztottságot mutatnak. A fiatalok közül a nők inkább a baloldalra szavaznak, annak szociális programja és az abortusz legalizálásának támogatása miatt, a férfiak pedig az éppen ellenkező álláspontokat képviselő Konföderációt választják.