Fényes eredmény

A kvantum azt jelenti: mennyiség. A kvantummechanika innen kapta a nevét, mert olyan jelenségeket vizsgál, amelyek nem folyamatosan változnak, hanem méretfüggően. Ez az egészen parányi részecskék birodalmában következik be. Az idei kémiai Nobel-díjat olyasmiért kapta három, az USA-ban tevékenykedő tudós, Moungi Bawendi, Louis Brus és Alexei Ekimov, aminek máris sok gyakorlati haszna van. A kvantumpontok egészen apró (nanoméretű) félvezető kristályok, a félvezetők pedig évtizedek óta az elektronikus berendezések alapvető hozzávalói. A kvantumpontok az utóbbi években bekerültek a QLED tévéképernyőkbe vagy a led-lámpákba. Azt a tulajdonságukat használják ki, hogy méretüktől függően más-más színben bocsátják ki a beérkező fényt. Egyszerűen szólva: a színük nem attól függ, milyen anyagból vannak, hanem attól, hogy mekkorák. Minél kisebbek, annál kékebb a fény. Ez azzal függ össze, hogy minél kisebb helyre szorulnak az elektronok, annál kisebb hullámhosszú rezgésre képesek. További kvantumérdekesség: ha egy határon túl még kisebbek a nanokristályok, akkor megszűnik a jelenség. A díjazottak közül Ekimov (még a szovjet időkben, Leningrádban) évszázadokkal korábbi üvegfestési módszereket alkalmazva jött rá: az üveg színe aszerint változik, hogy milyen méretűvé válnak az anyagba kevert, olvasztás után megszilárduló apró fémrészecskék. Az amerikai Brus – miközben napelemekkel kísérletezett – hasonló részecskéket mutatott ki folyadékban. Bawendi érdeme, hogy lehetővé tette az ipari előállítást, kidolgozva azt a kémiai eljárást, amelynek révén kellő melegítéssel és hűtéssel, megfelelő oldószerben pontosan lehet szabályozni a létrejövő kvantumpontok méretét. Ezek nem csak elektronikai készülékekben hasznosak: az orvosok tumormarkerként használják őket, vagyis a daganatos szövetek láthatóvá tételére. Az izgalmas fénykibocsátástól függetlenül a kvantumpontok vegyi folyamatokban is alkalmazhatók: katalizátorként működnek.