Martin Scorsese –
a vesztes mindent visz
Nem vitás, Scorsese korábban is kiérdemelte az Amerikai Filmakadémia nagy presztízsű díját, például az 1976–1980 között forgatott „mesterhármas” bármelyikéért: a Cannes-ban 1976-ban Arany Pálmát nyert kétórás folyamatos rémálomért, a Taxisofőrért; minden idők kötelek között játszódó legjobb filmjéért, a Dühöngő bikáért; vagy a koncertfilmek etalonjáért, Az utolsó valcerért. Aztán később a Nagymenőkért és a Casinóért. Megannyi jelölés, majd az ezekkel járó csalódás megélése után 2007-ben Scorsese végre kezébe vehette a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat, furcsa módon egy olyan filmért, amely egy hongkongi kemény krimi, a Szigorúan piszkos ügyek remake-je volt. A felülstilizált brutalitás, a parádés szereposztás és a lendületes történetmesélés A téglát a zsáner klasszikusává avatta. Scorsese csodálta Leonardo DiCaprio és Matt Damon rivalizálását, és bár szigorú direktor hírében áll, a szent szörnyetegként rettegett Jack Nicholsonnak azt is elnézte, hogy a Bostonban játszódó al- és félvilági felfordulásban a helyi baseballcsapat, a Red Sox sapkája helyett a New York Yankeesét viselte.
