Az amerikai diplomácia humanitárius szüneteket igyekszik kicsikarni Izraeltől, az viszont úgy értékeli, hogy a tűzszünet csak a Hamásznak kedvezne a gázai háborúban.
Antony Blinken az Izraelbe tartó repülőgépen. Főhet a feje
AFP / JONATHAN ERNST
Felbujtóvagytűzoltó
Segélyszállítmány berakodása Katarban. Jól jöttek
AFP / CALLUM PATON
A piciny – de annál gazdagabb – Katar újra és újra a globális diplomácia nagyszínpadán keres szerepet, a Hamász és Izrael második hónapjába lépett háborújában máris fontos közvetítőként lépett fel. Állítólag nem kis érdeme volt abban, hogy az USA-val egyeztetve, Egyiptom, Izrael és a Hamász részvételével létrejött az alku a rafahi átkelő megnyitásáról. Így a múlt héten több száz, külföldi útlevéllel rendelkező ember és többtucatnyi palesztin sebesült hagyhatta el a Gázai övezetet Egyiptom felé, illetve ellenkező irányban megindulhattak a segélyszállítmányok. A hírek szerint ez a megállapodás teljesen független azoktól a tárgyalásoktól, melyek célja a több mint 240 túsz szabadon bocsátása. Katari – és részben egyiptomi – közvetítéssel a múlt hét végéig négy foglyát engedte el a Hamász.
A világ harmadik legnagyobb földgázkincse, a hatodik egy főre jutó legmagasabb jövedelme, a tavalyi labdarúgó-világbajnokság megrendezése önmagában kevés lenne, hogy az alig hárommilliós, valamivel több mint két budapestnyi területű félszigeten fekvő szunnita emírség ennyire felértékelődjék. Ebben óriási szerepe van a monarchia 43 éves, tíz éve hatalmon lévő, végtelenül pragmatikus emírjének, Hamad al-Tani sejknek, akinek roppant világpolitikai ambíciói vannak. Mondhatni, talán a diplomácia az, amellyel a Perzsa-öbölben Irán és Szaúd-Arábia közé ékelődött országát és – sokszor Rijád haragjával dacolva – annak külpolitikai függetlenségét meg akarja védeni.
Nem féltve a hatalmát az iszlamistáktól, al-Tani a 2011-es arab tavasz idején támogatta az egyiptomi Muszlim Testvériséget, a szíriai és a líbiai iszlamista felkelőket. Sőt 2012-ben – az USA-val egyeztetve – befogadta a Hamász Szíriából kiebrudalt politikai vezetését, akik közül többen is a dohai Four Seasons luxusszállodában élnek, és onnan nézhették szélsőséges szervezetük október 7-ei terrortámadását Izrael ellen. Míg az Egyesült Arab Emírségek a Hamász akcióját „komoly és súlyos eszkalációnak” nevezte, és megdöbbenését hangoztatta „izraeli civilek otthonukból történt elhurcolása miatt”, sőt még Szaúd-Arábia is mindkét felet hibáztató, óvatosabb nyilatkozatot tett, Katar nem ítélte el a Hamász támadását, amiért – a palesztinok jogainak eltiprása miatt – Izraelt okolta.
Dohában ugyanakkor izraeli kereskedelmi iroda működik, sőt 1996-tól 2009-ig – a Hamász és Izrael első háborújáig – Katar diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn a zsidó állammal. De szintén fontos katari ütőkártya a több ezer amerikai katonának is otthont adó al-Udeid légibázis. Ez ma a Közel-Keleten a legnagyobb amerikai katonai támaszpont, amelyet az USA először 2001 szeptemberében használt Afganisztán ellen, majd a bázisnak komoly szerepe volt az iraki háborúban és számos térségbeli amerikai akcióban.
Az amerikai diplomácia megosztott Katarral kapcsolatban, van, aki felbujtónak, más tűzoltónak tartja. Sokan bírálják Katart a Hamászhoz fűződő kapcsolatai miatt, az emírség – egyébként Izrael beleegyezésével – évi több száz millió dollárral támogatta a Gázai övezetet. Mások úgy vélik, Dohának sokkal nagyobb befolyása lehet a Hamászra, mint azt az emír sejteti. Szakértők rámutatnak, Katar segítsége eddig inkább rövid távú és kisebb válsághelyzetekben volt sikeres, mint például az Afganisztánból történt 2021-es amerikai kivonulás, vagy nemrég Iránban fogva tartott amerikaiak elengedése ügyében. De most talán minden térségbeli szereplőnél – persze azok közreműködésével – nagyobb esélye van tartósabb gázai tűzszünet kicsikarására.
