A társaság, amelynek tagjairól kizárólag a kvalitás döntött, 110 éve a szokásos témát vitte az élet dolgairól. Hol van Rainer Maria Rilke? – kérdezte Oskar Kokoschka. A másik festő, Gustav Klimt, az áttetsző ragyogás mestere tudni véli, hogy a költő a spanyolországi Rondába igyekszik, hogy kezeltesse alkotói válságát. Mi van Thomas Mann-nal? Egon Schiele, a zaklatott lélek úgy tudja, hogy a vonaton ül és jól lehet, mert megjelenésre vár a Halál Velencében. Ha már a bécsi Ringstrassén egybegyűlt Szerdai Társaság házigazdája Sigmund Freud, új könyve, a Totem és Tabu is téma. Zweig beszél, és ha már a magukhoz vonzódó pszichopaták a téma, megemlíti, hogy a városban kószál Sztálin és Lenin is. A hatalom és bosszú a szenvedélyük, veszélyes emberek – mondja Zweig.
Egy évtized sem telik el, mindenben igaza lesz: megőrül a világ. Ám előtte még kitör és lezajlik egy háború. Besorozzák, azonban fizikailag gyenge, nem megy a frontra, egy háborús irodában papírokat tologat Rilkével egyetemben. A hatalom jól látja, valami közük van a papírhoz. Zweig látja, hogy már a „mozgósításnál is fordítva sülnek el a fegyverek”, a világ erkölcsileg ezer évet zuhant vissza. „Életemen keresztülszáguldott az Apokalipszis megannyi fakó lova, forradalom, és éhínség, infláció és terror, járványok és emigráció” – olvasható A tegnap világában. A Bécsben 1881-ben született és 1942-ben a Rio de Janeiro melletti Petrópolisban a feleségével együtt öngyilkos író-költő, műfordító, esszéista Zweig rendkívül termékeny szerző volt, novellák, tanulmányok, operalibrettó szerzője. Legkedveltebb írása, a Mesterjátszmát inspiráló, újra és újra kiadott Sakknovella a halála előtti évben született. A barbárság, a jogsértés, az érzelmi zsarolás és a fizikai kiszolgáltatottság ellen szót emelő remekmű helyszíne nem száguldó vonat, hanem a Buenos Aires felé tartó gőzös, fedélzetén reménykedő páriák. Ott mérkőzik meg egymással a legyőzhetetlen félanalfabéta géniusz, a sakkvilágbajnok Mirko Czentovic, aki „Végig kipegett-kopogott egész Amerikán, napkelettől napnyugatig, s most új babérokat akar szerezni Argentínában”. Előbb a hajó utasainak merész csoportja hívja ki egy partira, aztán a rejtélyes dr. B-vel, az ügyvéddel kerül szembe, aki a Gestapo börtönében sajátította el a lépésvariációkat.
„Akaratom ellenére tanúja lehettem az ész legborzalmasabb vereségének” – vetette papírra Zweig, amikor Ausztriában és Németországban megtiltották könyvei árusítását, majd máglyára dobták mindet. Előbb Angliába, majd Brazíliába ment. A dél-amerikai országban megbecsülték – ma múzeum őrzi emlékét, és a többi elüldözött íróét –, végső megnyugvást csak abban talált, hogy a halálba meneküljön. „Üdvözletemet küldöm a barátaimnak: lássák meg a hajnalt hosszú éjszakánk után. Én, a legtürelmetlenebb, előremegyek” – írta megrendítő búcsúlevelében a világon még megmaradó józanoknak. ¬
