Rosszkedvüktele

Valószínűleg mindkét fél vesztese lesz a 2022 februárja óta tartó, Ukrajna elleni orosz támadásnak. Az EU és Ukrajna csak akkor nyerhet, ha sikereseknek bizonyulnak az integrációhoz szükséges reformok – véli Jarábik Balázs politikai elemző, az EU ukrajnai biztonságpolitikai missziójának egykori vezetője.

¬ Mi várható az ukrajnai hadszíntéren?

Arra van a legnagyobb esély, hogy kialakul egy „Ukrajna-erőd”, azaz olyan helyzet, amikor alacsonyabb intenzitással folytatódnak a harcok, és az év végi állapotban befagynak a frontok. Az is előfordulhat, hogy Avgyijivkát elfoglalják az oroszok, ám nincs erejük áttörni az utolsó ukrán védelmi vonalat, amely Szlovjanszknál és Kramatorszknál húzódik. Délen gyakorlatilag már befagyott a front, az ukránok megpróbálnak ugyan átkeli a Dnyeperen, de nem tudnak átvinni nehéztechnikát. Legfeljebb annyit érhetnek el, hogy kiszorítják az oroszokat a folyó menti mocsaras területekről, és így az orosz tüzérség nem éri el Nyikolajiv városát. A 2022-es évet az ukránok egyértelműen sikeresen vívták meg, kudarcot vallott az orosz villámháború terve. Az sem sikerült, hogy egy oroszpárti bábkormányt juttassanak hatalomra Kijevben, Harkivnál és Herszonnál pedig fontos ukrán győzelmek születtek. A 2023-as év viszont inkább az oroszoké, különösen, ha elfoglalják Avgyijivkát, mert ezzel kiegyenesítik a donyecki frontot, és az ukrán erők gránátvetőkkel nem képesek elérni a várost. A veszteségek mind a két oldalon nagyok, csak Avgyijivka körzetében tízezer orosz katona halhatott meg egy hónap alatt. Az, hogy miképpen ér véget a konfliktus, elsősorban attól függ, mennyire segíti Ukrajnát a Nyugat. 2024 döntő év lesz, fogunk tudni adni mindenből, de lényegesen kevesebbet, mint amennyire szükség lenne. Munícióból és fegyverből már alig maradt, pénz talán több van, de egy újabb ukrán offenzívát ki lehet zárni.

¬ Milyen állapotban van az ukrán társadalom?

Amikor az ukrán főparancsnok, Valerij Zaluzsnij arról beszélt, hogy patthelyzet alakult ki a frontokon, azt is hangsúlyozta, hogy az nem jó Ukrajnának, sokkal inkább Oroszország érdekeit szolgálja. Miközben folytatódni fog a háború, az talán még nagyobb probléma, hogy romlik a belpolitikai helyzet. Most már nemcsak érezhető, hanem nyilvánvaló a konfliktus Volodimir Zelenszkij államfő és Zaluzsnij között, ők eltérően folytatnák a háborút. Zelenszkijnek a Nyugat mobilizálása a legfontosabb célja, ezt pedig ukrán győzelmekkel lehetett leginkább elérni. Erről szólt például a déli ellentámadás is. Zaluzsnijnak viszont főparancsnokként a hadsereg kohéziójának és erejének a megőrzése a feladata, hogy az ország képes legyen hosszú háború megvívására is.

¬ De hát mindkét érvelés logikus, nem?

Igen, saját szempontjából mindenkinek igaza van. Zelenszkij politikai értelemben vitte a háborút, és Ukrajna annyira függ a Nyugattól, hogy erre szükség is volt. De Zaluzsnijnak is igaza van, mert hadsereg nélkül nem lehet háborúzni. Ukrajna legnagyobb gyengesége a nyugati kitettség. Meglátjuk, mihez vezet a politikai válság. Meglebegtették a választások lehetőségét – Zelenszkij mandátuma jövő márciusban jár le –, és ez ahhoz vezethet, hogy megszűnik a politikai egység. A politikusok már nem fogják háttérbe vonni az egójukat, és bírálni fogják a hatalmat. Ukrajnában a legtöbben – a politikusok jó része és a civil szervezetek – ellenzik is a választások megrendezését, mert az is igaz, hogy háborús körülmények között aligha lehet azt normálisan végrehajtani. Amióta felmerült a választások kérdése, megrendült az államba, illetve a Zelenszkijbe vetett bizalom is.

¬ Ukrajnában érezhető egyfajta fáradtság, de mi a helyzet Oroszországban?

Az oroszok és az ukránok is mozgékony hadsereggel harcolnak, és már látjuk, hogy az előbbiek képesek voltak túlélni nemcsak az ukrán támadást, hanem Jevgenyij Prigozsin Wagner-főnök nyári lázadását is. Rövid távon stabilizálódott az orosz rezsim, középtávon már nem biztos, hogy a Kreml számára jók a kilátások. Az elemzők nagy része úgy véli, az Oroszország elleni nyugati szankciók nem döntik be a gazdaságot. Az ország legyengült ugyan, de nem roggyant meg, miközben Vlagyimir Putyin elérte több célját, például az oligarchák hatalmának korlátozását, illetve a Nyugaton ellehetetlenült orosz tőke jelentős részének hazatelepítését. Márciusban elnökválasztás lesz Oroszországban, addig a Kreml nem fogja elrendelni az általános mozgósítást, így nem tud összegyűjteni annyi embert, amennyi újabb nagy offenzívához kellene. Bár megkötötték Észak-Koreával a lőszerszállítási egyezményt, és a hadiipar is jobban áll, mint korábban, ám ez a teljesítmény nem elég egy újabb támadás sikerre viteléhez. Oroszországnak legfeljebb arra lehet ereje, hogy 2025-re készüljön fel az újabb offenzívára.

¬ Az EU sem teljesít túl jól.

Nagyon örülnék, ha az unió be tudná tartani, amit ígért. Az EU sok tekintetben előremenekül a tagsági és egyéb szimbolikus ügyekben, viszont egyre nagyobbá válik az elvi és a gyakorlati támogatás közötti különbség. Az is figyelemre méltó, hogy amikor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke felült a vonatra, hogy Kijevben átadja Zelenszkijnek a „jelentkezési lapot”, előtte egyetlen tagállammal sem egyeztetett. Ez a taktika ügyes, de kérdéses, meddig működhet.

¬ Meg lehet jósolni, hogy kié lesz a végső győzelem?

Mindkét fél vesztes lesz. Ha Oroszország stratégiai céljaiból indulunk ki, akkor kudarcot vallott, és nincs esélye az eredeti tervek megvalósítására. Viszont képes volt megváltoztatni a célt, és most egyértelműen Ukrajna tönkretételét tekinti feladatának: egyes területek elvételét, a másik országrész lenullázását. Tőlünk függ, mi lesz, a realitás inkább az, hogy valamilyen béke nélkül nem lesz sem újjáépítés, sem pedig EU-integráció. Előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy ezt a konfliktust valahogy le kell zárni, koreai módon, tűzszünettel vagy másképpen. ¬