Napóleon csodálta az ókori Egyiptomot, és kizárt, mint ahogy az Ridley Scott filmjében szerepel, hogy ő lövette volna ágyúkkal a piramisokat. Rendkívül érdekelte őt Egyiptom történelme és kultúrája, és neki köszönhető az egyiptológia létrejötte. A forradalmi direktórium kérésére 1798 májusában több mint 300 hajóval indult útnak Egyiptomba, hogy elfoglalja a Közel-Keletet és elvágja az Indiába vezető brit kereskedelmi útvonalakat. De az akkor 29 éves tábornok 36 ezer katonája mellett magával vitt több mint 160 tudóst és művészt, hogy tanulmányozzák Egyiptomot. Bár az expedíciós hadsereg júliusban könnyen bevette Alexandriát, majd elfoglalta Kairót is, a hadjárata elakadt, és Napóleon 1799-ben visszatért Franciaországba. Tudományos expedíciója még maradt és győzött.
A fiatalokból álló csapatot két veterán kutató, Gaspard Monge matematikus, az ábrázoló geometria megalkotója és Claude Louis Berthollet vegyész vezette. Kairóban létrehozták az Egyiptomi Intézetet, amely több tudományos részlegből állt, a célja pedig a Nílus menti ország tanulmányozásán felül a felvilágosodás elveinek egyiptomi megismertetése is volt. A tudósok egy része útnak indult Egyiptom-szerte, és Dominique Vivant Denon arisztokrata diplomata, író és kiváló képzőművész vezetésével amit csak lehetett, dokumentáltak. Denon Felső-Egyiptomba is eljutott, adatokat gyűjtött és számtalan skiccet készített.
Denon Napóleonnal szintén hazatért, és 1802-ben Utazások Alsó- és Felső-Egyiptomban címmel megírta tapasztalatait a távoli világ rejtélyes kincseiről. A rengeteg illusztrációt tartalmazó mű óriási siker lett. Elképesztő pontossággal és részletgazdagon rajzolta meg a – thébai Memnón-kolosszusoktól a denderai Hathor-templomon át a Szfinxig – látott műemlékeket, amelyek szépsége és különlegessége meghódította Franciaországot (majd Európát). Denon a kiadványt Napóleonnak szentelte, aki a katonai kudarcot feledtetve az ókori Egyiptom erejének és pompájának, a görög és római civilizációkéhoz hasonló hatalomnak a felfedezőjévé avanzsált. Denon az újra megnyílt Köztársaság Központi Művészeti Múzeumának (a későbbi Louvre-nak) az igazgatója lett 1802-ben, a termekben kiállították a rajzai alapján készült luxustárgyakat. Egyiptomi motívumok – szfinxek, obeliszkek, hieroglifák – kerültek asztalterítőkre, tapétákra, bútorokra. Az egyiptomániát pedig Napóleon politikai kampányának szolgálatába állította.
Újabb tudósokat küldött Egyiptomba, akik még több leírással, szövegmásolatokkal, műtárgyakkal tértek haza. A hátrahagyott francia sereg azonban még 1801-ben kapitulált a britek előtt, akik hadizsákmányként az elvitt egyiptomi műkincsek átadását követelték. Így került a francia katonák által 1799 júniusában megtalált híres rosette-i kő a britekhez. A franciák a hatalmas írásos dokumentációt megtarthatták, miután azzal fenyegetőztek, inkább elégetik, mint átadják, és ezzel lehetővé vált, hogy Denon könyve után publikálják a példátlan tudásanyagot az akkor már császár Napóleon parancsára, 1809-től sorozatban. A császár bukásával XVIII. Lajos király 1814-ben a munka folytatásáról döntött, és összesen 22 kötet jelent meg 1828-ig az ókori és az újkori Egyiptomról. A Déscription de l’Égypte (Egyiptom leírása) az egyiptológusok egyik legfontosabb forrásává vált. ¬ Keresztes Imre
