Tornyokharca

Félix Nadar

Az 1832-ben született Gustave Eiffel több száz fémépítményt hagyott örökül maga után. Közöttük igen nagy számban vannak vasúti és közúti hidak, a legismertebbek az 1877-ben Portóban átadott María Pía híd (1991 óta már csak műemlék), illetve a Francia-középhegységben 1885-ben megnyitott (máig használt), 122 méterrel a folyó felett átívelő Garabit-viadukt. Az eredeti szegedi Belvárosi hidat is Eiffel cége adta át 1883-ban, miután a terveket a franciák megvették Feketeházy János mérnöktől.

Eiffel (vállalkozása) a világ szinte minden táján dolgozott, máig mutogatják vietnámi, mexikói, egyiptomi vagy chilei alkotásait. Bár Magyarországon szeretik emlegetni, hogy az 1877-ben átadott Nyugati pályaudvar épülete nem is az ő, hanem „csupán” irodájának egyik mérnöke (nem mellesleg a cég társalapítója), a német Théophile Seyrig munkáját dicséri, Franciaországban máig büszkén sorolják Eiffel művei közé. Részben azért, mert ez volt a világ első olyan épülete, amely nem akarta hagyományhű kőhomlokzat mögé rejteni a vasszerkezetet. A mostani centenáriumi megemlékezések rendre utalnak a budapesti pályaudvarra, a Le Figaro napilap összeállítása az „Öreg hölgy” és a New York-i Szabadság-szobor (amelynek belső rugalmas tartószerkezetét tervezte a mérnök) után harmadikként a Nyugatit emeli Eiffel legfontosabb és legszebb alkotásai közé.