Oroszországot úgy pusztítja a Putyin-rezsim, mint az élő szervezetet a rák. A betegség az utolsó stádiumban van, gyorsan terjed, s a vég csak tragikus lehet – mondta a HVG-nek Anna Sisova-Bogoljubova orosz filmrendezőnő, aki egy héttel az Ukrajna elleni háború kezdete után családjával együtt elhagyta hazáját.
¬ Mennyire lett más Oroszország az utóbbi tíz évben, az Ukrajnához tartozó Krím elcsatolása óta?
Két szakaszra osztható az utóbbi évtized. 2014 és az Ukrajna elleni tavalyi invázió megindítása között fokozatosan haladtunk egy hibrid vonásokat mutató neoautoriter államberendezkedés felé. Ez a folyamat azonban nem tíz éve kezdődött, hanem akkor, amikor Borisz Jelcin idején valószínűleg elcsalták a valóságban a kommunista jelölt győzelmét hozó 1996-os elnökválasztást, és ezzel szertefoszlott annak a reménye, hogy szabad választásokon le lehet váltani a hatalmon lévőket. Ezután jöttek a csecsenföldi háború megindításának ürügyéül szolgáló házrobbantásos álmerényletek, majd maga a véres kaukázusi háború. A múlt év februárja óta viszont minden felgyorsult: olyan az ország, mint egy rákos beteg. A daganat hosszú ideig lassan fejlődött, de az utolsó stádiumban egyre agresszívabban terjed. Egyelőre megjósolhatatlan, meddig tart ez a folyamat, de egyre súlyosabb sebek keletkeznek a társadalom testén.
¬ Milyen jelei vannak a terjedő „betegségnek”?
Rövid idő alatt kolosszális változások történtek. Gyakorlatilag teljesen felszámolták a független médiumokat, a valódi ellenzéket, a jogállamiság intézményeit és a jogvédő szervezeteket. Vlagyimir Putyin orosz elnök célja az emberek megfélemlítése, és sajnos ez a politika egyelőre hatásosan működik. Egyre inkább hasonlít a putyini rezsim a sztálinira, olyan mértékű a hazugság és a propaganda, hogy ezt a rendszert a sztálini elnyomás posztmodern utódjának lehet nevezni. Számomra az a legfájdalmasabb, hogy úgy tűnik, az orosz társadalom úgy fogja fel a háborút, hogy ez a normális lét része, és ez igaz azokra, akik támogatják az inváziót, és azokra is, akik ellenzik. A kezdeti sokk után az ország hozzászokott a szomszédban folyó háborúhoz, megint bebizonyosodott, hogy az emberi psziché mindenhez képes alkalmazkodni, s úgy felfogni a legborzasztóbb híreket is, mintha azok a hétköznapi élet megszokott eseményei lennének.
¬ Mi lesz a folyamat vége?
Egyelőre nem lehet megmondani. Egy biztos, még ha a háború sokáig tart is, egyetlen önkényuralmi alapokra épülő hadigazdaság sem képes tartósan fennmaradni. Ez vár Oroszországra és személyesen Putyinra is, aki a napokban színpadias módon jelentette be indulását a következő elnökválasztáson. De a vég nem olyan lesz, mint egy boldog mesében. A Putyin-rezsim bukása után újra eljön az Oroszországban hírhedtté vált 1990-es évek korszaka, azaz a felfordulás, az erőszak és a törvénytelenség időszaka. Az sem biztos, hogy Oroszország képes lesz megőrizni területi egységét, és nem hullik szét. Putyin halála vagy leváltása után a környezetében lévők sem lesznek képesek megtartani a befolyásukat. Elvesztik ugyanis azt az alapot, amire a hatalmukat építették. Egyébként már most látszik a helyezkedés, és ez a folyamat szerintem igencsak fel fog gyorsulni.
