Kiletépnéláncát

Jeff Gedmin, a washingtoni American Purpose főszerkesztője, a Szabad Európa Rádió volt igazgatója Trump esélyéről és veszélyéről.

¬ A közvélemény-kutatásokból az látszik, hogy Donald Trump nyerhet novemberben. Lehet hinni a számoknak?

Az elnöksége négy éve, a Capitolium 2021. január 6-ai ostroma és a négy bűnügyben emelt 91 vádpont után nekem is meglepőnek tűnik, hogy valódi esélye mutatkozik nyerni. Az ország bizonyos részein azonban olyan mértékű sérelem, elégedetlenség, valamint a washingtoni elittel, a kongresszussal és bizonyos mértékig a Wall Streettel szembeni bizalmatlanság halmozódott fel, hogy ez még mindig protestszavazatokban jelenik meg, amiket Donald Trump begyűjt. Ezek az emberek úgy érzik, magukra hagyták őket. Pedig ő nem fog segíteni rajtuk, de egy hatékony demagóg, és rendkívül tehetséges manipulátor. Ez azonban pillanatkép, és egy Trump–Biden-párbajt mutat. A következő tíz hónapban tíz különböző dolog történhet, ami mindent megváltoztathat.

¬ Honnan erednek ezek a sérelmek? Kiindulási pontként a 2008-as gazdasági válságot emlegetik, amikor a bankokat megmentették, az emberek megpróbáltatásait viszont nem enyhítették.

Itt van például az iraki háború, amiről az a kép alakult ki, hogy nem volt bölcs dolog belevágni. A 2008-as válságról pedig az, hogy a bankok és a gazdagok elsétálhattak, a számlát a középosztály és a kisemberek fizették meg. Az utóbbi húsz évben az elit sokat beszélt a globalizációról és a szabadkereskedelemről, elmulasztva megemlíteni, hogy abból nem mindenki húz hasznot.

¬ Trump azonban milliárdos, az elit része. Hogyan tudja mégis a vesztesek bajnokaként eladni magát?

Trump gazdag, de soha nem volt tagja az igazi elitnek. Nem jutott el a davosi konferenciára, hogy találkozzon Bill Gatesszel vagy a német kancellárral. Beszéli viszont a szavazói nyelvét, és valahogyan el tudja hitetni velük, hogy egy közülük: olyan, mint egy háromgyerekes teherautó-sofőr. El tudja hitetni, hogy segíthet nekik, megnyithatja előttük a bezárt ajtókat.

¬ Milyen hibákat követett el az elit?

Elsőként az jut eszembe, amikor Hillary Clinton szánalmasaknak (deplorables) nevezte Trump szavazóit, ami nagyon leereszkedő és sértő megjegyzés volt. Vagy vegyük Ukrajnát, amelynek a támogatása szerintem nagyon fontos, Bidennek is az, de nem annyira, amennyire szeretném. Az elnök egyetlen beszédet sem mondott arról az amerikaiaknak, miért nemzetbiztonsági érdek Ukrajna segítése, és ezzel szélesre tárja az ajtót a bal- és jobboldali populizmus visszataszító demagógiája előtt. Trump egyszer lelép a színről, de a trumpizmust csak akkor lehet felszámolni, ha az elit egyfajta felelős, igazmondó populizmust folytat, és szót ért az USA keleti és nyugati partja közt élőkkel, akik veszteseknek érzik magukat.

¬ De hogyan lehet elérni őket a közösségi média zajos világában, a fake news terjedése közepette?

Trumpnak vannak valóban szélsőjobboldali támogatói, őket nem lehet így elérni, ahogyan az összeesküvés-elméletekben hívőket sem. De a legutóbb rá szavazó 74 millió ember között olyan tízmilliók is vannak, akik fogékonyak lehetnek az érvekre és a meggyőzésre.

¬ A Trumpban veszélyt látók Colora­dóban és Maine-ben elérték, hogy kimondják: a 14. alkotmánykiegészítés 3. szakasza miatt nem indulhat az elnökválasztáson. Nem üthet ez vissza?

A törvény azonban törvény, és hagyni kell, hogy a bíróságok tegyék a dolgukat. Úgy gondolom, hogy mi, akik Trump ellen vagyunk, azt szeretnénk, ha indulna a választáson, és ott súlyos vereséget szenvedne. De tartok tőle, valóban az a kép alakulhat ki, hogy az elit megint torzítja a rendszert, és megakadályozza, hogy a hétköznapi ember arra szavazzon, akire akar, legyen az akár Trump is.

¬ A demokratáknak is megvan a maguk problémája: nagyon sok amerikai szerint Biden túl öreg ahhoz, hogy még négy évet eltöltsön a Fehér Házban. Ez csapda lehet?

Szerintem Bidennek jó egy évvel ezelőtt azt kellett volna mondania: sikert értem el, stabilizáltam a helyzetet Trump után, helyreállítottam az elnöki hivatal méltóságát, most már jöjjön valaki más. Ez azonban nem történt meg, és ma már késő, mert polgárháború törne ki a demokrata pártban. A szavazók aggódnak Biden egészsége miatt, és ráadásul egy olyan alelnöke van Kamala Harris személyében, akit az emberek nem igazán kedvelnek, és nem tartanának megfelelő elnöknek.

¬ Aggódnak Európában és a világon is, hogy ha újra Trump lesz az elnök, akkor szélsőségesen kiszámíthatatlan lesz az amerikai külpolitika. Jogosan félnek?

Trump ugyanúgy erős ember igyekszik lenni, mint Putyin, Erdogan vagy Hszi Csin-ping. Úgy gondolja, mindenkinél jobban ért a dolgokhoz, s nincs ideje a fékekkel és az ellensúlyokkal törődni. Nem szereti a NATO-t, nem hiszem, hogy érdekelné Európa. Meg van róla győződve, hogy szót ért Putyinnal és azonnal véget vet az ukrajnai háborúnak, s hogy tud üzletelni Hszivel és a kínai kommunistákkal. Ez naiv, rövidlátó, felszínes és veszélyes.

„A kizárólag demokraták által kinevezett coloradói legfelső bíróság nem meglepő módon Trump elnök ellen ítélt, támogatva egy Soros pénzelte baloldali csoportnak azt a tervét, hogy a gazember Joe Biden oldalán beavatkozzanak a választásba azzal, hogy Trump elnök nevét eltávolítják a szavazólistáról, s megtagadják a coloradói választóktól azt a lehetőséget, hogy a kedvük szerinti jelöltre voksoljanak.” E nyakatekert mondatot Steven Cheung, Trump elnökválasztási kampányának szóvivője fogalmazta meg. Arra reagált, hogy a colo­radói legfelső bíróság 4:3 arányban úgy döntött: a 14. alkotmánykiegészítés 3. szakaszának megfelelően eltiltja Trumpot közhivatal viselésétől, mert lázadást szított azokkal a cselekedeteivel, amelyek elvezettek a washingtoni Capitolium 2021. január 6-ai ostromához. Ezért úgy határozott, hogy Coloradóban az előválasztáson a republikánusok nem szavazhatnak a volt elnökre, csak a riválisaira.

Az 1868-ban ratifikált alkotmánykiegészítés összetett, és az 1861–1865 közti polgárháború, valamint a rabszolgák felszabadítása utáni helyzetet igyekszik rendezni. Az 1. szakasza szól az állampolgárságról, a polgári jogokról, a törvény előtti egyenlőségről, a mindenkinek járó tisztességes eljárásról, a 3. viszont lényegében azt mondja ki, hogy akik a déli konföderációt fegyverrel, politikai tettekkel vagy más módon támogatták, azok az esküjüket megszegve fellázadtak az Egyesült Államok ellen, s így nem választhatók képviselőnek vagy szenátornak, az elnök személyéről döntő elektornak, s nem lehetnek állami tisztségviselők.

Az alkotmánykiegészítés 3. szakaszát idejétmúltnak tekintették a washingtoni kongresszus által 1872-ben és 1898-ban hozott amnesztiatörvények miatt, ­amelyek törölték a vesztes déliekre kiszabott büntetéseket. Amikor a Capitolium ostroma után ismét szóba került az alkalmazásának a lehetősége, jogtudósok csak egyetlen alkalmat találtak a XX. században, amikor ilyen eset történt: 1919-ben egy szocialista képviselőtől megtagadták a mandátumot, mert ellenezte az USA belépését az első világháborúba, és ezzel az indoklás szerint a németeket segítette.

A coloradói legfelső bíróság hét tagja abban egyetértett, hogy Trump a 2020-as elnökválasztás eredményének tagadásával s az azt kísérő cselekedeteivel kimerítette a lázadás fogalmát. De közülük hárman arra jutottak: nem az ő hatáskörükbe tartozik dönteni arról, hogy indulhat-e választott tisztségért. Korábban a minnesotai legfelső bíróság úgy döntött, az államban a republikánusok azt indítanak elnökjelöltnek, akit akarnak, ez a párt belügye. Michiganben egy bíró a beadott keresetet elutasítva azt mondta, az ügy politikai kérdés, és nem a bíróságok jogköre. A coloradói tiltáson felbuzdulva viszont Maine államban az adminisztráció demokrata irányítója a múlt héten saját hatáskörben vette le Trump nevét azoknak a listájáról, akik indulhatnak az előválasztáson.

Míg a beadványokat és kereseteket megfogalmazók számára egyértelmű, hogy az alkotmánykiegészítés 3. szakasza igenis vonatkozik Trumpra, ezt sokan kétlik, még azok közül is, akik szintén hideglelést kapnának, ha újra az ország első embere lenne. Trump hívei vitatják, hogy lázadást követett volna el: szerintük csak a szólásszabadságával élt, amikor Biden javára végrehajtott csalást emlegetett. Mások szerint a bíróságoknak nem osztottak lapot az ügyben, az esetleges diszkvalifikációról csak a kongresszus dönthet. Akadnak, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a szöveg nevesíti a képviselőket, a szenátorokat és az elektorokat, de az elnököt nem, vagyis e tisztség potenciális betöltőjére nem is vonatkozik. Ha így is van, arra az az eltiltást kiáltók válasza, hogy az elnök is a megemlített tisztségviselők kategóriájába tartozik, amire jön a rekontra: alkotmányos értelemben a tisztségviselők kinevezettek, nem pedig választottak.

A jogi dzsungelben nyilvánvalóan az alkotmánybírósági szerepet is betöltő washingtoni legfelső bíróságnak kell utat vágnia. Erre számít a coloradói testület is, mert a döntése végrehajtását felfüggesztette, így a január 5-én kinyomtatott listán rajta lehet a volt elnök neve. Az államban – számos társával együtt – a március 5-ei szuperkedden lesz a republikánus előválasztás, így addig az USA legfelső bíróságának állást kell foglalnia, különben veszélyes káosz alakulhat ki.

Sokan számítanak arra, hogy a kilencfős testület megsemmisíti a coloradói döntést és vele azt a lehetőséget, hogy az alkotmánykiegészítés idézett szakaszát az elnökjelöltekre alkalmazzák. És nemcsak azért, mert a legfelső bíróságban a republikánus elnökök által kinevezett konzervatívok 6:3-as többségben vannak, vagy mert a coloradói érvelés gyönge lábakon áll, hanem azért is, mert nem akarják még jobban kettészakítani az amerikai társadalmat. Trump Colorado nélkül is megnyerheti az elnökválasztást, hiszen az államot 2016-ban és 2020-ban is elveszítette, és még az is lehet, hogy a diszkvalifikálására tett kísérlet visszaüt. A gátlástalanul populista és ügyesen lavírozó milliárdos már a büntetőügyeit is a saját javára tudta fordítani kampánypénzben és választói támogatásban: a republikánusok között fölényesen, Biden előtt szűken vezet. ¬

¬ Január 15.: Demokrata és republikánus pártgyűlések (caucus) Iowában, az előválasztási szezon hagyományos kezdete. A gyűléseket közösségi intézményekben vagy magánházaknál tartják, a vita után gyakran kézfeltartással szavaznak.

¬ Január 23.: Demokrata és republikánus előválasztás (primary) New Hampshire-ben, szavazókerületekben voksolnak.

¬ Március 4.: Donald Trump bűnügyi perének tervezett kezdete a washingtoni szövetségi területi bíróságon. A vád, hogy a 2020-as elnökválasztási eredmény kétségbevonásával összeesküvést szőtt hivatalos eljárás akadályozására, az USA becsapására és emberek alkotmányban garantált választójoga gyakorlásának megakadályozására.

¬ Március 5.: A szuperkedd, amikor az előválasztásokon és pártgyűléseken 874 republikánus küldöttről (az elnökjelölő konvención szavazati joggal részt vevők 34 százalékáról) döntenek. Valószínűleg ekkor lehet majd látni, ki a befutó, illetve megállítható-e Trump.

¬ Március 25.: Trump állami szintű bűnügyi perének tervezett kezdete New Yorkban. A vád szerint a 2016-os elnökválasztási kampány hajrájában könyvelési csalással fizetett 130 ezer dollárt a hallgatásért a Stormy Daniels nevű pornószínésznőnek, aki azt állította, hogy szexuális kapcsolatuk volt.

¬ Május 20.: Trump bűnügyi perének tervezett kezdete a miami szövetségi területi bíróságon. A vád, hogy a hivatali ideje után nem adta át az az alatt keletkezett dokumentumok egy részét a nemzeti levéltárnak, hanem dobozszám vitte azokat Mar-a-Lago nevű floridai birtokára. A dokumentumok között titkosak és bizalmasak is voltak, velük kapcsolatban Trump hamis nyilatkozatot tett, és másképp is akadályozta az eljárást.

¬ Július 15–18.: A republikánusok elnököt és alelnököt jelölő konvenciója a Wisconsin állambeli Milwaukeeban.

¬ Augusztus 19–22.: A demokraták elnököt és alelnököt jelölő konvenciója az Illinois állambeli Chicagóban.

¬ November 5.: A 60. elnökválasztás.