Államvédelem

A helyhatósági választásokhoz közeledve megint nem a polgármesterekre, illetve az önkormányzatok majdani tagjaira összpontosul a fő figyelem. Noha közjogi értelemben a júniusi szavazás semmiben sem érinti a miniszterelnök helyzetét, a központi kérdés mégis az, hogy végső soron milyen hatással lesz a voksolás Orbán és a kormányzó párt pozíciójára. E szempontból nyilvánvalóan a fővárosi szavazási eredményeknek lesz kitüntetett jelentőségük, hiszen a Városházát 2019-ben úgy hódította vissza az ellenzék kétciklusnyi Tarlós-éra után, hogy a fogadóirodák talán még fifti-fiftire se vették volna az őrségváltás esélyét. S ha hozzátesszük, hogy Budapest mellett még számos nagyváros élére ellenzéki polgármester került, a szentendrei HÉV vonalán pedig az összes útba eső kormánypárti vezetőt elcsapták a választók, már ezeknek az eredményeknek a megőrzése is hatalmas fegyvertény lenne a kormány által minden eszközzel meggyengíteni szándékozott ellenzék részéről.

Bár a 2019-es önkormányzati választáson elért ellenzéki diadal sodró lendületét az évek során nem sikerült áttranszformálni a nagypolitikára, az akkor megszerzett hídfőállások különösen fontossá váltak egy olyan időszakban, amikor a pártokat ÁSZ-bírsággal, politikusaikat a megszólalási lehetőségek minimalizálásával és megbélyegzéssel tartja prés alatt a kormány, illetve annak propagandagépezete. Márpedig a 2024-es versenyfeltételek a következő hónapokban minden bizonnyal csak romlani fognak. Ezt jelezte a választási szabályoknak a Fidesz érdekét szolgáló átírása (és Orbán nem zárta ki az évértékelő sajtótájékoztatóján, hogy ez nem az utolsó módosítás), illetve az is, amikor a kabinet a minap a kormánypárti vezetésű városok hitelkérelmét pozitívan, az ellenzékiekét egy kivétellel negatívan bírálta el. Napnál világosabb üzenet ez a választóknak: a saját településük, illetve pénztárcájuk látja kárát, ha júniusban „rossz helyre” húzzák az ikszet.

A kampány előtt anyagilag is kivéreztetésre ítélt – milliárdos ÁSZ-bírsággal fenyegetett – ellenzéki pártok teljes ellehetetlenítéséhez a februártól beizzított Szuverenitásvédelmi Hatóságnak tulajdonképpen már nem is lesz sok dolga: elég, ha ráüti a kormány által hangoztatott „hazaáruló ellenzék” bizonyítványára az e kijelentést államilag hitelesítő pecsétet. Mert illúziókat e téren sem érdemes táplálni: a Lánczi Tamás vezette hivatal élni fog a rendelkezésére álló eszközök széles tárházával – már csak azért is, hogy létezésének indokoltságát igazolja a politika, elsősorban a kormányfő számára. ¬ dobszay jános