Leállt állami ellátások

Túry Gergely

Országszerte több kórházban is szünetelnek különféle kezelések, és szűkült a fekvőbeteg-ellátó kapacitás. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ húsz egészségügyi intézmény részleges leállását jelentette be. A listán többek között szerepel a budai Szent János Kórház, ahol négy osztályt érint a leállás, mert hiányoznak a működéshez szükséges minimumfeltételek. Az országossá vált probléma összefügg azzal, hogy az év elejével megszűnt a bérnővéri rendszer, vagyis munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül – betegbiztonsági okokból – nem oldható meg az ápolás. A szakemberhiány miatt csökkentett ágyszámmal és kisebb területi ellátási kötelezettséggel működik több egészségügyi intézmény, ezért van, ahol a páciensek száz kilométernél is távolabbi utazásra kényszerülnek: az egriek szemészeti ügyeletét például a debreceni kórház látja el. Takács Péter egészségügyi államtitkár szerint a kormány az utazási költségtérítés emelésével enyhíti a problémát.

A Magyar Orvosi Kamara újonnan megválasztott elnöke, Álmos Péter a HVG360-nak nyilatkozva, kényszerűen azt tanácsolta: aki megteheti, különítsen el – ahogy a nyugdíja kiegészítésére vagy a gyerekei oktatásához – az egészségügyi ellátására is egy összeget, mert a problémák zömére csak az állami rendszeren kívül van megoldás. Mint kifejtette: „Az egészségügyben nincs olyan klasszikus csőd, mint amilyen egy gyárnál, hogy leáll a termelés, és bezárnak. Itt a színvonal folyamatos esése mutatja a romlást. A rendszert belülről nézve az érezhető, hogy komolyan romlott az ellátás színvonala az 5-10 évvel ezelőtti állapothoz képest. A rossz munkakörülmények romboló hatással vannak a kollégákra, sokan morális stresszként élik meg, hogy milyen ellátást tudnak nyújtani a betegeknek (…) miközben a lakosság egészségügybe vetett bizalma is csökken. Ez elsősorban az állami szektort érinti. Az állam lakosonként az uniós átlag felét, 1200–1300 eurót fordítja egészségügyre, ez a fő oka annak, hogy egyre nőnek a várólisták és a kórházi adósság. (…) A kormányzati terv nem nyilvános, de a lépésekből az rajzolódik ki, hogy a magyar egészségügyi ellátásban a magánellátóknak nemcsak kiegészítő, hanem nagyon is fontos szerepük lesz.”