Tettek,helyek,befutók

Az évkezdet mérsékelten javuló közhangulatot hozott, a tavaly őszi mélypont (65 százalék) után valamivel kevesebben érzik úgy, hogy az országban rossz irányba mennek a dolgok (57 százalék). A hangulatváltozás persze erősen viszonylagos: a derűlátók, tehát a jó irányt érzékelők aránya még így sem haladja meg az egyharmadot. A HVG számára készített januári Medián-elemzés szerint ugyanakkor a kormányváltást óhajtók tavaly szeptemberi abszolút többsége relatívvá, 52 százalékról 48 százalékra olvadt. Ez a változás a pártpreferenciák számaiban is megmutatkozik: ma minden harmadik ember, a választani tudó „biztos” szavazók közül pedig minden második a Fidesz–KDNP-re voksolna. A kormánypártok újbóli erősödése azonban nem jár együtt a bizonytalanok számának csökkenésével, sőt a párt nélküliek, tehát a választani nem akaró vagy nem tudó polgárok 37 százalékos aránya a mostani ciklus rekordjának számít.

Az elbizonytalanodás kétségtelenül elsősorban az ellenzéket sújtja. Kevés kivétellel mindegyik ellenzéki párt veszített szeptember óta egy-két százalékot, és egyikük sem tudott hajszálnyit sem erősödni. A lemorzsolódás ellenére – ha a választani tudó biztos szavazók mostani számából indulunk ki – a kevesebb mint fél év múlva esedékes európai parlamenti választásokon akár négy vagy öt ellenzéki párt is mandátumhoz juthat, de addig még nagy helyezkedés és versengés várható, különös tekintettel az azonos időben sorra kerülő önkormányzati választásokra. Az EP-választás viszont elsősorban akkor adhatna némi esélyt az ellenzéknek, ha sikerülne a voksolást, a tétet megemelve, mintegy az EU-tagságról szóló népszavazássá, a magyar tagság melletti kiállássá transzformálni.

Ennek ugyanis – a Brüsszel-ellenes kormányzati kirohanások egyre gyakoribbá válása ellenére is – változatlanul nagy többsége van a magyar társadalomban, és ezt a politikai törésvonalak is éppen csak árnyalják: igaz, hogy az ellenzéki szavazóknak bő kilenctizede támogatja „teljes mértékben” vagy „inkább” az ország EU-tagságát, de a pozitív attitűd a kormánypárti szavazók négyötödét is jellemzi. A társadalmi-demográfiai összefüggések jellegzetes mintázatot mutatnak: a tagság/bent maradás támogatóinak aránya csak a legalacsonyabb iskolai végzettségűek, a legalacsonyabb jövedelműek, a kistelepüléseken lakók és a politika iránt egyáltalán nem érdeklődők körében marad el a négyötödöstől. ¬ HANN ENDRE

Módszertan

A felmérést január 9. és 11. között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 1000 fős országos reprezentatív minta telefonos megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait súlyozással korrigálták, így az jól tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és végzettség szerinti összetételét. (Hibahatár ±3,5 százalék.)