Várállmost

A vár fénykora Nagy Lajos király uralkodására tehető, de már a török hódoltság alatt romos volt, maradék hadászati jelentőségét a Rákóczi-szabadságharc idejére veszítette el. A rom az évszázadok folyamán fogyatkozott, a környékbeli házak építőanyagává vált, csak a hatalmas tornyokkal nem bírtak. A modern műemlékvédelem XIX. századi születésétől kezdve igyekeztek rekonstruálni a magyar lovagkor legfontosabb helyszínét, de pénz sohasem volt rá. Az ötvenes évekre már nem lehetett tovább halasztani a romok állagmegóvását, Ferenczy Károly építész azonban a visszaépítés helyett a velencei charta szellemében romként konzerválta a várat a hatvanas években. Csak olyan műemléki elemeket épített vissza, amiket száz százalékig lehetett bizonyítani, de azt is az eredetihez képest más anyagból, téglából, műkőből. A statikai célú és a múzeumi funkciót szolgáló kiegészítéseket kortárs építészeti megoldásokkal valósították meg, amelyeket még inkább kiemelt a műemléktől idegen vasbeton, üveg és fém használata.

A szocializmus tudományos objektumként tekintett rá, modernista köntösbe burkolták, és a legkevésbé sem akarták a történeti terek illúzióját kelteni. Ez sikerült is: a várba bevezető vasbeton hídról, a palotát csak jelezni akaró betonívekről senki sem gondolhatta, hogy Nagy Lajos király idejéből származnak. A kor igényeinek megfelelt azonban a vár, a Kaláka Fesztivál helyszíneként nemzedékek számára nyújtott kulturális élményt, és oldotta a szocialista iparvárossá lett Miskolc ridegségét.