Nagyapák és kisfiúk
Amikor a kvázinyilas Imrédy Béláról kiderült, hogy dédanyja zsidó volt, a kabaréban elég volt annyit mondani a röhögéshez: nahát! Bayer Zsolttal most nem ez a helyzet. Ő sohasem verte az asztalt azzal, hogy a nyilas gazemberek családját hetedíziglen ki kell zárni a nemzetből. Sok mindenki másról írta ezt, de speciel a fasiszták ellen nem nagyon fenekedett. Az ő nagyapja persze nemcsak náci pribék, hanem kommunista spicli is volt, ami már zsenánsabb. De csak azért, mert ide most be lehetne fűzni a szerzőtől két flekk idézetet arról, hogy a kommunista családok leszármazottainak mennyire kellene szégyellniük magukat, továbbá eltakarodni a közéletből örökre. Ezeket itt felsorolni egyébként tájba illő volna. Ugyanis Bayer már évek óta annyira utál írni, hogy inkább idéz valakitől negyven sort, eléírja, hogy „szemétláda”, mögé meg hogy „meddig tűrjük”, aztán kész is. Lehet fáradni a kasszához lovagkeresztért.