Pillangóeffektus

„Az a jó mondat, amelyik mellől tíz másikat kihúztam. Abban az egyben összpontosul mindaz, ami a másik tízben nem tudott kibontakozni. Sűrítés, lecsupaszítás. Pattogó mondatokat követő hosszabb lélegzetűek adják a szöveg zeneiségét.” Sándor Iván Kossuth-díjas regény-, dráma- és esszéíró ars poeticája ez. 1930-ban született, a Szálasi-korszakot bujkálva élte túl. Miután 1948-ban leérettségizett, a Magyar Diákok Nemzeti Szövetségének osztályvezetője lett. Politikai megbízhatatlanságára hivatkozva 1952-ben letartóztatták, 1953-ban, az első Nagy Imre-kormány idején rehabilitálták. 1954-től a Budapesti Műszaki Egyetem lapjának szerkesztője volt, 1956. október 23-ára virradó éjszaka az országban elsőként – A Jövő Mérnökében – nyomtattatta ki az ifjúság forradalmi követeléseit. A Film Színház Muzsika című hetilap újságírója volt, majd 1975-től 1989-ig főszerkesztő-helyettese. Azóta szabadfoglalkozású. Riportokat, tárcákat 1953-ban kezdett írni. Mára 42 kötete jelent meg. Tavaly kiadott Tiltott terület című könyvét egy évvel előzte meg a Szakadékjátszma című, amelyben sakkjátszmaként tekint a történelemre. Nemsokára napvilágot lát az elmúlt két évben született esszéiből összeállított kötet, és következő regényének első fejezete is elkészült. Egyik alapítója a Szépírók Társaságának. 2013 óta tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.