Leértékelő

veres viktor

Aligha lehetne szemléletesebb példát találni arra, hova vezet, ha egy országban semmibe veszik az állam és az egyház szétválasztásának elvét, mint az, ahogy Balog Zoltán jégre vitte a saját egyházát. Bár a református atyafiak a keddi zsinati tanácskozáson bizalmat szavaztak a testületet vezető Balognak a folytatáshoz, a helyi gyülekezetek lelkészei még sokáig magyarázkodhatnak ország-világ előtt amiatt, hogy az exminiszter a politikai befolyását is latba vetve lobbizott az államfőnél a pedofilmosdatásban segédkező Kónya Endre érdekében.

Az Orbán Viktor lelki vezetőjéből 1998-ban a kormányfő egyházügyi tanácsadójává, 2006-ban a Fidesz parlamenti képviselőjévé, 2012-ben pedig humánminiszterré lett Balog a tárca vezetését 2018-ban hátrahagyva sem vonult ki a politikából. Amikor évtizednyi kihagyás után látszólag visszatért a kaptafához, és ismét magára öltötte a lelkészi palástot, erőteljes lobbizással – politikai befolyását is latba vetve – elérte, hogy mindjárt püspöknek, majd a legmagasabb egyházi testület, a zsinat elnökének is megválasszák. (Ennek érdekében még a belső szabályokat is módosítani kellett, politikai kitérője miatt ugyanis a korábbi rend szerint még püspök sem lehetett volna.) A választásra jogosult lelkészek jól tudták, vagy ha nem, akkor tudatosították bennük: Balog püspöksége a garancia arra, hogy ömlik majd az áldás, pontosabban az állami támogatás a reformátusokhoz (HVG, 2019. augusztus 22.). Így is lett, soha annyi állami menázsi nem érkezett a gyülekezetekhez, mint Balog püspöksége idején. A kormányfőt is soraiban tudó magyar reformátusok jóval a felekezeti tagok országos arányát meghaladó mértékben részesültek az állami támogatásokból, és Orbán újabb kedvezményeket garantáló megállapodást is kötött velük. Megkapták például a „lázadóktól” megtisztított Színház- és Filmművészeti Egyetem pesti, Vas utcai épületét is. A pénzek nem kis részben olyan erdélyi református közösségekhez kerültek, mint amelyikhez Kónya Endre családja is tartozott. A támogatások révén pedig azt is sikerült tudatosítani a határon túli református magyarokkal, hogy a hálájukat, levélszavazás útján, a választások idején is kifejezhetik a Fidesznek.

Balog ugyan püspökként többször deklarálta a politika és a vallási ügyek különválasztását – a Szövetség a Polgári Magyarországért nevű Fidesz-alapítvány éléről is leköszönt –, de sem testben, sem lélekben nem távolodott el politikai közösségétől. Az, hogy személyes kapcsolatrendszerét is latba vetette például Novák Katalinnál, forrásaink szerint már az államfő hivatalában dolgozó apparátust is irritálta, ám nem tehettek ellene semmit. A szintén református Novák lényegében feltétel nélkül megbízott Balogban, aki a befolyásolási kísérleteit nem politikai, hanem tanácsadói munkája részeként állította be értetlenkedő hittársai előtt. Balognak nem csak az államfőt sikerült bepaliznia (ki tudja még, hány másik ügyben). Ő beszélte rá tavaly Erdő Péter bíborost, hogy vegyen részt a kötcsei Fidesz-pikniken; ennek sikere azért is meglepő volt, mert – ha a bíboros lavírozott is a politikai kapcsolatok terén – korábban óvakodott a nyílt politikai szerepvállalástól. Amit egyébként, a református egyház előírásaival szemben, a katolikus papoknak tételesen is tilt a kánonjog.

Balog a keddi bizalmi szavazás után jelezte, kész akár a legfőbb törvényhozó testületet, a zsinatot is összehívni, ám a képviselők jogi úton aligha tudnák kikényszeríteni a távozását. A református egyház ugyan nem hierarchikusan felépülő szervezet, a belső szabályok szerint maximum fegyelmi eljárással lehetne az elnököt eltávolítani. Csakhogy a zsinati bíróság két vezetője közül az egyik maga Balog Zoltán. ¬

Bármilyen magas labdát adott föl Novák Katalin és Varga Judit lemondása, a tisztáldozatok után az ellenzék már nem volt képes Orbán Viktorral és a NER-rel szembeni támadássá transzformálni a kegyelmi ügyet. Pedig, ahogy Ruff Bálint politikai elemző, a Vétó szerkesztője a HVG-nek fogalmazott, az ellenzéknek az volna a feladata, hogy rámutasson: minden mögött Orbán Viktor áll. „Erre és csak erre kéne koncentrálni”, a többi részlet kiszálazását pedig meg kell hagyni a sajtónak, „mert az elviszi a fókuszt”. Ehelyett az ellenzék belemenekül a közvetlen államfőválasztás követelésébe, ami többször felvetődött a rendszerváltás óta, de mivel Magyarországon az elnök szerepe csupán reprezentatív, nem szólnak erős érvek a közvetlen választás mellett. Sőt Karsai Dániel alkotmányjogász posztja szerint ez még akár alkotmányos válságot is okozhatna. A választókat egyébként sem különösebben érdekli, hogy szavazhatnak-e a hatalom nélküli köztársasági elnökre, így még inkább pótcselekvésnek tűnik a Momentum, az MSZP és a DK akciója. Ruff azt tartaná a legjobbnak, ha az ellenzéki pártok közös elnökjelöltet állítanának, például egy „olyan hölgyet, aki Novák Katalinnal szemben valóban hitelesen képviseli a gyermekek védelmét”. Szerinte annál is inkább hatásos lenne egy ilyen jelölttel kampányolni, mert ezúttal a Fidesz mindenképpen biztosra akar menni, és egy régi, kipróbált, megbízható pártkatonát ültet az elnöki székbe.