Komoly kockázatot vállalt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a hadsereg élén álló Valerij Zaluzsnij menesztésével. A népszerűtlen döntés egyáltalán nem volt könnyű, amit az is bizonyít, hogy Kijev napokig cáfolta a leváltás tényét.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnők és a leváltott Valerij Zaluzsnij főparancsnok. Megbomlott szövetség
AFP
Történelmileckeamerikaifiúknak
Tucker Carlson és Vlagyimir Putyin. Mikrofonállvány a tengerentúlról
AFP / GAVRIIL GRIGOROV
„Csodálom enciklopédikus tudását” – mondta Vlagyimir Putyinnak az orosz államfőt múlt kedden Moszkvában kérdező amerikai újságíró, Tucker Carlson. A Fox News tavaly elbocsátott, európai történelmi ügyekben szemmel láthatóan teljesen tájékozatlan műsorvezetője mindezt akkor mondta, amikor a kétórás interjú elején Putyin teljesen elmélyült a múlt meghamisításában.
Az utóbbi években már szinte megszokottá vált, hogy az orosz elnök kétségbe vonja az ukrán nemzet létét, és nem ismeri el Ukrajna államiságát, ám az újdonság, hogy Carlsonnak azt magyarázgatta, a lengyelek tehettek arról, hogy 1939-ben Németország megtámadta Lengyelországot. „Németország egy részét az első világháború után átadták Lengyelországnak, és Danzig helyén Gdansk jelent meg. Hitler azt kérte a lengyelektől, hogy békésen adják át a várost, ám ők ezt megtagadták. A lengyelek túl messzire mentek, és ezzel arra kényszerítették Hitlert, hogy őket megtámadva elkezdje a második világháborút. Lengyelország nem hajlott a kompromisszumra, és Hitlernek nem volt más választása, mint hogy Lengyelországban kezdje meg tervei végrehajtását” – mondta Putyin. Arról is beszélt, hogy 1939 előtt Varsó együttműködött a hitleri Németországgal, mert a lengyelek 1934-ben egyezményt írtak alá arról, hogy esetleges vitáikat békés úton rendezik.
Putyin a lengyelek hibáztatásával és Hitler felmentésével egyértelműen azt kívánta elérni, hogy párhuzamot vonhasson a világháború és a 2014 óta tartó ukrajnai orosz agresszió között: szerinte mindkét esetben az a fél a hibás, amely nem teljesíti békésen nagyobb és erősebb szomszédja követeléseit. Putyin – aki nyilatkozatával súlyosan megsértette azt az orosz törvényt, amelynek értelmében börtönbüntetéssel kell sújtani a náci Németország bűneit relativizáló személyeket – annak ellenére vádolta Lengyelországot a nácikkal való együttműködéssel, hogy a mai Oroszország jogelődje, a Szovjetunió 1939 augusztusában megkötötte Németországgal azt a Molotov–Ribbentrop-paktumként emlegetett egyezséget, amely alapján a két hatalom felosztotta egymás között a térség államait. A szovjetek pedig pár nappal az után, hogy a németek nyugatról betörtek Lengyelországba, megkezdték a keleti országrész megszállását.
Putyin interjújának másik figyelemre méltó része az volt, amelyben arról beszélt, hogy az orosz társadalom erőssége az a türelem és tisztelet, amellyel az orosz befolyás alá kerülő, más vallású és kultúrájú nemzetek iránt viseltetik. Erről a türelemről sokan tudnának mesélni, például azok a tatárok is, akikről a Krímet ősi orosz földnek minősítő Putyin mintha megfeledkezett volna: a cári Oroszország több hullámban közel egymillió tatárt űzött el a félszigetről, s akik maradtak, azok nagy részét a szovjet diktátor, Sztálin deportáltatta a második világháború éveiben.
