Titóninnenéstúl
Összetartó
Ha feltesszük a kikerülhetetlen kérdést, mi tartotta össze ezt a reménytelenül sokszívű Jugoszláviát, akkor nagyon egyszerű a válasz: Tito maga. Josip Broz, a horvát marxista kommunista hadvezér és politikus. Egyik népet-nemzetet sem engedte a többi fölé kerülni. Mindenki tisztelve volt, de tisztelniük kellett a másikat is. Volt nekünk Szabadkán két karácsonyunk és újévünk is: a magyar és a szerb, mindkettő állami ünnep. Szinte mindent szabad volt: utazni, kereskedni, művészkedni. Csak Tito személye és a párt politikája volt tabu. Ahogyan 1986-ban a Laibach énekelte: „Egyre engedékenyebb szinten, minden szabadság megengedett. / Hazánkban a hatalom a nép kezében van.” Több nyelven beszélt (magyarul is), személyes, baráti kapcsolatban állt a világ vezetőivel és művészeivel. A Nyugat által embargós Castrónál vendégeskedett, majd a betiltott kubai szivarokból vitt egy dobozzal az akkori amerikai elnöknek. Sophia Loren főzött neki vacsorát, Richard Burton játszotta őt Az ötödik támadás (1973) című partizános filmben. Együtt vadászott Kádár Jánossal, a kelebiai határzónában volt egy kizárólag nekik fenntartott tanya. Mindig ott tettük le Göncöl Gabi haverommal a biciklinket, amikor át akartunk úszni a mocsáron „Magyarba”.
