¬ Miért éppen magyarul kezdett tanulni?

Először 1988-ban, a szöuli olimpián figyeltem fel a magyarokra. Előtte szinte semmit sem tudtam Kelet-Európáról, a kommunista országok valamennyire tabutémának számítottak akkor Dél-Koreában. De az olimpián feltűnt, hogy egy ilyen kis ország hogy tud hatodik lenni az éremtáblázaton. Ezzel el is dőlt a sorsom.

¬ Szöulban volt magyar szak az egyetemen?

Elég új dolog volt, csak 1987-től kezdték el sorban létrehozni a román, a lengyel, a magyar, a csehszlovák és a jugoszláv tanszéket. Nekem egyértelmű volt, hogy magyar szakra megyek.

¬ A magyar nyelv köztudottan nehéz. Ez nem szegte kedvét?

Minden nyelvet nehéz volt megtanulni akkoriban, még az angolt is. Egyáltalán nem volt könnyű hozzáférni az anyanyelvi forrásokhoz, könyvekhez, hanganyagokhoz. Úgy gondoltam, egy nyelvet akkor lehet igazán megtanulni, ha elmegy az ember abba az országba, ahol beszélik. Biztosra vettem, hogy eljutok Magyarországra, és ott jól megtanulok magyarul. Ebben tévedtem, mert magyarul még Magyarországon is nehéz megtanulni.

¬ A kilencvenes években járt itt először, milyenek voltak az első benyomásai?

Ez volt az első külföldi utam. Budapest sokkal nagyobb volt, mint amire számítottam, és bár az épületek jelentős része rossz állapotban volt, szépnek láttam a várost. Sajnos minden rossz megtörtént velem abban az évben, ami megtörténhet. Megloptak, a mentálisan zavart szobatársam miatt ki kellett költöznöm a kollégiumból, és az is előfordult, hogy szkinhedek támadtak meg. Emlékszem, a főbérlőm azt mondta, menten kiugrik az ablakon, mert duplájára emelkedett a cukor ára egy hét alatt, én meg csak csodálkoztam, hogy ez hogy lehet. Dél-Korea jóval kiszámíthatóbb helynek tűnt.

¬ Miért leginkább József Attila ragadta meg a magyar költők közül?

Az első versek, amiket megismertem tőle, a Mama és az Altató, könnyen érthetők voltak. Furcsának is tartottam, hogy a magyarok miért tartják őt nehéz költőnek. Nekem könnyűnek és vidámnak tűnt, mire a magyarok megdöbbenve kérdezték, hogy szerinted József Attila vidám? Képes voltam megkérdezni Tverdota György irodalomtörténésztől, a témavezetőmtől, hogy miért mondják, hogy József Attila szegény volt, amikor azt írja, hogy ágyban alszik. Akinek volt ágya, az Koreában nem számított szegénynek. Később persze jobban megértettem a költészetét.

¬ Az ELTE-n tanít koreait. Népszerű a szak a magyar diákok között?

Nagy a túljelentkezés, több mint 150 hallgatónk van az első évfolyamon. Nem elsősorban a gazdasági lehetőségek miatt jönnek, inkább a kultúra hat rájuk. Sokan azért jelentkeznek, mert gimnazistaként megismerkedtek a k-poppal, a koreai filmek, sorozatok világával.

¬ A koreai popkultúra az utóbbi években tényleg meghódította a világot a k-poptól a filmeken át a kimchi népszerűségéig. Ön szerint ez minek köszönhető?

Koreának ötezer évnyi a kulturális hagyománya. Engem sokkolt, amikor Európába jöttem, hogy Koreáról szinte semmit sem tudtak az emberek, míg a japán kultúrát részletekbe menően ismerték. De Japán sokkal korábban nyitott a Nyugat felé, Korea jelentős lemaradásban volt. Most viszont úgy tűnik, Korea ismertsége beérte a többi ázsiai országét. Kimchit például régóta készítünk, akkor is büdös volt, most is az, de az emberek nyitottakká váltak, és már azt is tudják, hogy egészséges és finom.

¬ „Az itt zajló tudományos élet miatt csalódott vagyok, elfogadhatatlanul alacsony az egyetemi tanárok fizetése” – nyilatkozta a magyar oktatásról.

Ha egy hallgató tehetséges, és arra kérem, hogy maradjon az egyetemen, csinálja meg a PhD-t, akkor úgy néz rám, mintha káromkodtam volna. Hiába érdeklődőek, nem engedhetik meg maguknak, hogy az egyetemen maradjanak, hiszen ebből a fizetésből nem tudnak albérletet fizetni, megélni. Dél-Koreában is többet lehet keresni egy multicégnél, mint az egyetemen, de nem ennyivel. Én is a férjem fizetése miatt tehetem meg, hogy itt tanítsak.

¬ Dél-Koreában sokkal magasabb az életszínvonal, mint Magyarországon. Nem merült fel, hogy emiatt visszamenjenek?

Dél-Korában valóban sokkal több pénzt lehet keresni, de van negatív oldala is. A jólét növekedésével a társadalom egyre felszínesebb lett, széles körben elterjedtek például a plasztikai műtétek. A teljesítménykényszer is nagyon erős, a gyerekek hajnalig tanulnak, a munkahelyeken 120 százalékot várnak. Sokan félnek, hogy lejjebb kell adniuk a magas életszínvonalból. Ez jót tesz az ország versenyképességének, de szerintem mégsem normális. Számomra Magyarországon a család és a munka összeegyeztethetőbb, az élet emberségesebb.

¬ Mi az, amit évek alatt sem tudott megszokni Magyarországon?

Talán az ételek. De valójában nincs ilyen, mert szerintem nem létezik tipikus magyar, a magyarok nagyon sokfélék. Dél-Koreában az emberek sokkal inkább törekszenek valamilyen egyformaság felé, míg itt lehet különbözőnek lenni. Ennek a szabadságát nagyon élvezem. Viszont a magyaroknak fel kellene ismerniük az értékeiket, mert most nem igazán látják, és ebben emlékeztetnek arra, amilyenek a koreaiak voltak régebben. ¬ Matalin Dóra