Tágulóhorizont

A magyar történelem nem kezelhető zárt egységként, ezzel az egyszerre kézenfekvő – és mégis merészen újszerű, már-már felforgató jellegű megállapítással bocsátotta az olvasóközönség elé a szerkesztő Laczó Ferenc és Varga Bálint a Magyarország globális története (időrendben) első, 2022-ben megjelent kötetét. Az a tanulmánygyűjtemény az 1869-ben útjára indult osztrák–magyar kelet-ázsiai expedíció történetétől a koronavírus-járványig ívelve bizonyította e tételt. Míg a tavaly novemberben – Laczó és Varga mellett Vadas András szerkesztésében – a könyvesboltokba került új kötet, a Kárpátok kiemelkedésének természetföldrajzi „eseményétől” a nemzetiségi egyenjogúság 1868-as kodifikálásáig elérve tárgyalja tág összefüggésrendszerben hazánk históriáját. A dolgozatok sorát olvasva pedig nem csak azokra a kapcsolódási pontokra csodálkozhat rá az olvasó, amelyek az amerikai ezüst Európába áramlása és a magyarországi 15 éves háború finanszírozása, vagy mondjuk az indonéz Tambora vulkán 1815-ös kitörése és az 1816-os „nyár nélküli év” Somogy megyei rossz termése között kimutathatóak. Hanem egyúttal azt a globális együttmozgást is észrevehetjük, amely a nyugati világ kurrens történettudományi közelítései és e kötet tanulmányai között észlelhető, oly örvendetesen naprakésznek mutatva az összesen 82 szerző munkáját, kutatási eredményeit.