¬ Nehéz volt időpontot egyeztetni, hiszen Balin él. Mi elől menekült?

Budapesten és Balin lakom, nem menekülök, hanem keresek. Régóta vonz, hogy úgy lépjünk ki akár csak időszakosan is a mi nyugati, önmérgező világunkból, hogy azért ne teljesen fordítsunk neki hátat. Balin hagyományos falusi kultúrában élünk, én onnan járok vissza rendszeresen a városi forgatagba. De főleg az iskola miatt jöttünk, miután sokat olvastam a Green Schoolról. Ez az iskola a dzsungel közepén áll, falak nélküli bambuszépületekben folyik az oktatás, a diákok  szerte a világból érkeztek.

¬ Nem volt elég jó a gyerekeknek a részben önök alapította Budapest School?

Épp amiatt voltam kíváncsi, hogyan működik ez az iskola, hátha tanulhatunk belőle. Egyébként minden negyedik diák ösztöndíjjal tanul a Budapest Schoolban, szerintem nincs több ilyen magániskola az országban. De értem a kérdést. A célunk nem elit iskola létrehozása volt, még ha bizonyos mértékben az lett is. XXI. századi iskolai modellt szeretnénk kifejleszteni. Azt szeretnénk, ha ebből a modellből a közoktatás is profitálna.

¬ Milyen a jó iskola, és milyen a rossz?

Az biztos, hogy rossz iskola, ahonnan fájó hassal jön haza a gyerek. A jó iskola elfogadja, hogy a gyerekek különbözőek, hagyja az egyiket szárnyalni, és segíti a másikat. Az a jó iskola, ahol szabadság van.

¬ Ön mégis feladta a szabadságát, amikor a Libribe ment. Miért?

A Librinél a 2010-es években eldöntötték, hogy az lesz az egyetlen jelentős könyvkereskedő, minden lépése erre irányult. Mivel a versenytársaival szemben neki nem volt kiadója, hozzálátott a kiadói portfólió megteremtéséhez. Tudtam, ha létrehozza a saját kiadóját, az veszélyes lesz rám és az egész könyvszakmára is. Mivel megakadályozni nem tudtam, gondoltam, jobb, ha én hozom létre ezt a kiadót, mint ha más tenné.

¬ Aztán 2020 végén – azt pletykálják, nem teljesen önszántából – eladta a tulajdonrészét, és kilépett a Libriből, épp akkor, amikor a kormányközeli elitképző, az MCC bevásárolta magát. Akkor nem erősítette meg, hogy a kettő összefügg. Most már beszélhet róla?

A függetlenség egy kiadó esetében ma nem azt jelenti, hogy van-e egy Aczél György, aki cenzúrázza, vagy eltiltja a nagy íróinkat. Erre a kései szocializmusban is alig vetemedtek. A függetlenség számomra az, hogy morálisan, üzletileg, emberileg tudok-e autonóm döntéseket hozni. Tudok-e sokszínű, nyitott, piaci szervezetet működtetni, vagy óvatoskodnom kell? Senki sem szól bele, milyen könyvet lehet kiadni. De a csomagolását, a kihelyezését olykor már az állam szabályozza, és bünteti az „elhajlást”. És az sem pusztán piaci szempontok alapján dől el, milyen nyilvánosságot kaphat egy-egy kötet vagy szerző.

¬ Azt mondja, hogy az állam közvetlenül beavatkozik a Libribe?

Az állami kultúrpolitika célja az intézményi centralizáció és a mindinkább monokróm kulturális tér megvalósítása. A Libri tulajdonosa pedig az állami százmilliárdokból gazdálkodó, állami vezetők irányítása alatt álló MCC. A Libri célja változatlanul az, hogy a legjelentősebb befolyású szereplő legyen a piacon. Van, akinek ez kényelmes élettér, számomra kevésbé. És fontos, hogy mindenki a helyére kerüljön. Én jobban szeretek építkezni, és szabadon elmondani a véleményemet.

¬ Nem visszalépésként élte meg, hogy újra elölről kellett kezdenie?

Valóságos újjászületés volt, amikor kiléptem a Libritől, és megalapítottam az Open Booksot. Más egy 80-90 fős céget vezetni, egy cégcsoport monopolhelyzetéért dolgozni, mint új, független kiadót felépíteni, szerzőket felemelni, és találkozásokat létrehozni a mű, a szerző és a közönség között. Valójában ezek a találkozások hoznak leginkább lázba. A cél persze az, hogy minél több könyvet adjunk el, de miközben a művek megszületnek és útjukra engedjük őket, jól is érzem magam.

¬ Mit tud hozzátenni egy könyvhöz a kiadó?

Fel kell építenie a könyv köré egy történetet, amivel ki tudjuk bővíteni a szerző olvasóinak körét. A kétezres évek elején megláttam Olaszországban egy kirakatban Bob Marley feleségének a férjéről írott könyvét. Elhatároztam, hogy kiadom. Akkor alapítottam meg a szüleimtől kapott félmillió forintból a Nyitott Könyvműhelyt. Szóval se pénzem, se tekintélyem nem volt hozzá. Kitaláltam, hogy rendezek egy Afrika-konferenciát, és arra hívom meg Rita Marley-t. Erre igent mondott, és meg tudtunk egyezni. Egyébként ennek kapcsán ismertem meg a feleségemet, aki a kötet fordítója és a konferencia szervezője volt.

¬ Korábban lobbiztak a könyves szervezetek, hogy az újdonságok árából ne lehessen jelentős kedvezményt adni. Most a kormány bevezetné a kötött könyvárat. Örül neki?

A kötöttár-törvény ebben a formájában kizárólag a monopolisztikus könyvpiaci törekvések további erősítését szolgálja. Sem az olvasóknak, sem a szerzőknek, sem a kiadóknak nem érdekük, hogy az utóbbiak se adhassanak kedvezményt az új könyveikből az olvasóknak. De ha bevezetik ezt a törvényt, és az állam mindenáron szabályozni akar, akkor a kereskedőknél így képződő extraprofitot át kellene adni a kiadóknak, ugyanebből a forrásból csökkenteni lehetne az árréseket és növelni a szerzői jogdíjakat. ¬ Hamvay Péter