Béreltpáholyból

Fazekas István

Hamarosan célzott programok indulhatnak tanárok, ápolók vagy egyszerűen csak fiatalok számára az MR Lakásalap szervezésében. Ez az a nonprofit kft, amelyet a Máltai és a Református Szeretetszolgálat alapított, és amelybe az állam kiszervezett egy jelentős lakásállományt, aminek az alapját a korábban fizetésképtelenné vált devizahitelesek maradék otthonai adták.

A magyarországi népesség közel 20 százaléka bérlakásban él vagy szívességi lakáshasználó – mondja Major Gábor, az MR Közösségi Lakásalap Közhasznú Nonprofit Kft. (MRLK) egyik ügyvezetője. A 2021-ben alapított társaság a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Alapítvány és a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány közös szociális lakásalapja. Ügyfeleik 90 százalékban olyan bérlők, akik a korábbi devizahitel-válság miatt nem tudták visszavásárolni otthonukat a Nemzeti Eszközkezelőtől, ők most kedvező feltétellel bérelhetik azokat. Ehhez saját jogszabályt is kapott a lakásalap, az úgynevezett karitatív törvény értelmében a tulajdonukba került több mint 2 ezer üres és közel 4 ezer lakott ingatlan.

A munka a gyakorlatban 2022-ben indult el, jelenleg mintegy 17 ezer embernek biztosítanak lakhatást. A lakásalap évente kap az MVH Maradványvagyon-hasznosító Zrt. vagyonkezelésében álló állami tulajdonú ingatlanokat, tavaly 69, idén januártól pedig további 75 darabbal nőtt a portfóliójuk. A megkapott ingatlanvagyonnal szabadon gazdálkodnak, az így befolyó pénzt szociális bérlakásprogramba forgatják vissza. Ehhez a bevételhez az állam az utóbbi két évben még hozzátett évi négymilliárd forint támogatást fejlesztési és működtetési célokra. 2024-ben ez az összeg hárommilliárd forint alá csökkent. Jelenleg 136 embert foglalkoztatnak, tavaly 534 millió forintra rúgott a lakbérbevételük.

„Kicsik vagyunk, de kísérletezünk, folyamatosan megújulunk” – teszi hozzá a másik ügyvezető, Lutár Balázs Ádám. Több pilotprojektjük elindult, és továbbiakat is terveznek. A lakhatási krízis kezelésén és a szociális lakhatás biztosításán túl a közeljövőben nagyobb hangsúlyt fektetnének a megfizethető lakhatás fejlesztésére. Az említett 20 százalék tagjai is jó minőségű, biztonságos lakhatásra vágynak, és a jövedelmük nagyjából negyedét tudnák erre fordítani. Az általuk javasolt megoldás nem az elitnek, de nem is a legszegényebbeknek szólna, akik számára a stabil lakhatás megszerzése egyre nehezebb. Az ő „célközönségükbe” tartoznak többek közt a közszolgálatban, az oktatásban, az egészségügyben dolgozók, az egyedülálló szülők, de akár a családalapítás előtt álló fiatalok is. Nekik már eddig is pluszpontok jártak a MRLK által meghirdetett nyílt pályázatokon, most pedig még nagyobb hangsúlyt kapna az ő segítésük.

A lakásalap szervezetét is fejlesztik, egy olyan stáb összeállításán munkálkodnak, amely érti a szociális világot. Újdonság, hogy náluk integrálódik a szociális munka és a lakhatás kivitelezése. A két egyház szeretetszolgálata és tapasztalatai révén például az állami intézményekből kikerülők számára mentorálási programot is kínálnak. „Azért van erő ebben a mátrixban, mert az alapítóknál olyan tudás van, ami mellett a lakhatás bázisa és módszertana tudunk lenni” – teszi hozzá Sass Gyula Levente, a társaság társadalmi kapcsolatokért és kommunikációért felelős vezetője.

Miközben sokféle szociális szükséglet van, a lakásalap ingatlanportfóliója területileg nagyon szórt, jelenleg közel 1300 településen található, a házaik sok esetben felújításra szorulnak. Együttműködnek az önkormányzatokkal is, de azt remélik, a finanszírozásban akár a központi költségvetésen túl is találnak partnereket. A bankszektorban nyitottságot tapasztalnak, emellett európai uniós pályázatokon is indulnának.

Dolgoznak a büntetés-végrehajtásból kikerülő, reintegrációra szoruló emberek, valamint az állami gondozottak érdekében is. A háború elől menekülő ukránok közül eddig tíz családnak tudtak segíteni, olyan is volt, aki a támogatott program után bekerült az általános bérlői körbe, közben a segélyszervezetek közreműködtek abban, hogy a felnőtteknek munkát, a gyerekeknek iskolát találjanak. Előtte a segítő szervezetnek adták ki a lakást. „Ebből nem lesz gyors megoldás” – összegzi terveiket Major Gábor, aki azt reméli, hogy politikától független, szakmai párbeszédet tudnak indítani, és hozzájárulhatnak a lakhatási válság enyhítéséhez. Az igény nagy, de kérdés, hogy sikerülnek-e a megálmodott pilotprojektek, ellenkező esetben a lakásalap csak egy újabb szomorú példa lesz az állami szerepvállalás sikertelen kiszervezésére. ¬ MARTINI NOÉMI