¬ Egyetért Rákay Philip producerrel abban, hogy hazafias kötelesség megnézni a filmjüket?

A magyar történelem egyik legfontosabb napjáról filmet készíteni hiánypótló vállalkozás. Látványos kalandfilm, a nézőink többsége jó visszajelzéseket ad, kár lenne kihagyni.

¬ Nem zavarja, hogy mindenhol Rákay Philip filmjeként emlegetik, holott ön rendezte?

Ez a film az amerikai stúdiófilmekre jellemző felkéréses konstrukcióban készült. Rákay Philip és Szente Vajk kreatív producerek álmodták meg, Kis-Szabó Márkkal közösen írták, és megtaláltak hozzá alkotótársnak engem. Ugyanúgy a gyermekemnek tekintem, ahogy ők, nem végrehajtó, hanem alkotótárs voltam a folyamatban.

¬ Nem olyan alkatnak tűnik, aki magából kikelve kiabál a forgatáson.

Precíz ember vagyok. Részletes tervek alapján, határozottan irányítom a forgatást, de tényleg nem kiabálok. Minden rendező érzi a produkciója iránti felelősségét, de itt a téma és a költségvetés miatt ez fokozott volt.

¬ Hatmilliárd forintból készült a film. Nyomasztotta, hogy ilyen sok közpénz van önre bízva?

Nem nyomasztott. Az lebénított volna, nem tudtam volna odafigyelni a munkámra. Ez a film reálértéken összhangban van a korábbi, nagy költségvetésű magyar filmek büdzséjével.

¬ Nem szívesen beszél politikáról, de el lehet választani a politikától a filmet, aminek az egyik producere a Megafon egyik arca?

Nem meglepő számunkra, hogy ennyire politikai kontextusba került a film, mégis azt tartanám fontosnak, hogy a nézők úgy menjenek be rá, hogy ezt próbálják meg kizárni, mert ez egy filmalkotás, 1400 ember munkája. Az ő kiválasztásuk során sohasem volt szempont, ki milyen pártállású. A forgatókönyv írásakor sem volt cél bármilyen politikai üzenet megfogalmazása. Egyetlen feladatunk volt: 1848. március 15-ének emléket állítani.

¬ Mégsem ragaszkodtak a történelmi hűséghez, elég Farkasch császári titkosrendőr alakjára gondolni.

Ez jól dokumentált nap. Tény, hogy a titkosrendőrség már formálódott ebben az időszakban. Előző nap Bécsben a diákok közé lövettek. A Pilvaxban rendszeresen jelentettek Petőfiékről. Hűek voltunk a kor szellemiségéhez, de fiktív elemeket is beengedtünk, amit nem is titkoltunk.

¬ „Az SZFE számomra a szabadságot jelképezte, hálás vagyok minden tanáromnak” – mondta. Hogyan érintette az egyetem beszántása?

Rosszul. Szerencsére remek diákok jönnek ki onnan most is, szép vizsgamunkákat lehet látni. Nincs már kapcsolatom az intézménnyel, nem jártam ott 2011 óta, nem szeretnék róla ítéletet mondani.

¬ Összevetve az amerikai és a magyar filmes képzést, mik voltak a főbb különbségek?

Az amerikai képzés a filmkészítés gyakorlati oldalára koncentrál: színészvezetésre, képalkotásra, vágásra. Az első reggelen a New York Film Academy tulajdonosa, Jerry Sherlock producer tartott eligazítást, és aznap délután már kint forgattunk a Union Square-en, filmnyersanyagra. Bele a közepébe! Két világ közé kerültem: megtanultam, hogy Európában a Lumiére testvérek óta a mozira szerzői filmként gondolnak, míg az „Edison-ágon” régebben vásári mutatványként, azóta profitszerző professzionális tevékenységként tekintenek rá.

¬ Melyiket érzi magához közelebb?

Jól vagyok a kettő között. A karrierem 80-90 százaléka felkéréses rendezői munka. Mindig az a célom, hogy magas szakmai színvonalon valósítsam meg a forgatókönyvet, amire felkérnek – és a filmrendezés eszköztárával a nagyközönséget szólítsam meg, rá hassak. A producereknek az is érdekes lehet bennem, hogy mindkét világra van rálátásom.

¬ Az első nagyjátékfilmjét, a Pesti balhét nem kímélte a kritika. Megviselte a fogadtatás?

A Pesti balhé szórakoztató, nagyközönségnek szóló moziélménynek készült. Ennek tökéletesen megfelelt. A Covid alatt olyan héten mutatták be, amikor 80 ezer néző ült be a mozikba, míg azóta legalább a duplája. Öt hétig vezette a mozis toplistát, és utána minden streamingcsatornán nagyon sikeres volt. A közönségét tehát megtalálta.

¬ Általában jól viseli a kritikát?

Ami szakmai, abból igyekszem tanulni. Ami személyeskedő vagy politikai, azzal lehetőleg nem foglalkozom. A filmkészítést hivatásomnak tartom, mégsem bánt, ha iparosnak neveznek. Mindig van vízióm, de alapvetően zsánerfilmes rendező vagyok, nekem az a fontos, hogy gondos előkészítés után egy történetet a lehető legjobban meséljek el. A munkatársaimmal képkockánként tervezzük meg az összhatást, végül már szótagra, zenei beatekre pontosan vissza tudom idézni a filmjeimet. A cél, hogy a közönség nagy része ugyanazt érezze a moziban ülve, együtt sírjunk-nevessünk.

¬ Ha bármiről készíthetne filmet, mi lenne az?

Természetesen vannak saját terveim, de jól érzem magam felkért rendezőként is. Ugyanakkor jólesett a Most vagy soha! milliárdos díszletéből átmenni kisebb produkciókba is: minden esetben másfajta „rendezői izmokat” mozgatok. Szenvedélyesen érdekel a kreatív alkotói folyamat minden ága, ha igénylik, a forgatókönyvtől a forgalmazásig mindben részt is veszek. ¬ Matalin Dóra