¬ Mit szóltak a hivatali létrát végigjárt megyei intézményvezetők, amikor ott termett közöttük 22 évesen a balmazújvárosi művelődési ház igazgatójaként?

A kollégák már ismertek, bár én voltam a legfiatalabb közülük. Fontos kérdésnek az számított, hogy a településen hogyan tudom elfogadtatni magam, hiszen az elődöm munkája révén ismert és elismert volt az intézmény.

¬ Szigorú vagy inkább a munkatársak lelkét simogató vezetőtípus?

Helyesebb talán úgy mondani, hogy határozott és következetes.

¬ Milyen lavírozásra volt szüksége a nyolcvanas években a Művelődési Minisztérium embereként, hogy közben népművelő körökben is mozoghasson, ahol akkoriban teret adtak különböző politikai csoportosulásoknak is?

Nem mindenki fogadta örömmel a Magyar Népművelők Egyesületének és az Országos Közművelődési Központnak az ilyesfajta kezdeményezéseit, de a nyolcvanas években azért már a kultúra területén is nagyobb nyitottság érvényesült. A Közművelődési Tanácsnak volt két pénzügyi alapja, az egyik beruházásokat, míg a másik programokat támogatott. Több vidéki faluház, művelődési központ kapott támogatást, De nagyon sok múlott a helyi döntéshozók hozzáállásán.

¬ A rendszerváltáskor nehéz volt átállni az elvtársnőzésről a kézcsókra?

Ez intelligencia kérdése. De megvolt a fokozatosság, Glatz Ferenc minisztersége alatt, 1989-ben már a levelezésben sem használtuk az elvtársi üdvözlettel formulát. A választások után pedig sok kolléga bekerült a parlamentbe, vagy polgármester, alpolgármester, helyi képviselő lett.

¬ Ön felkérésre pályázta meg a Szabó Ervin Könyvtár vezetését. Miért vállalta? Hiszen akkor, 1998-ban zajlott a könyvállomány ki- és visszaköltöztetésével járó átépítés a Wenckheim-palotában, az ilyesmibe csak belebukni lehetne.

Inkább kihívásnak éreztem. Az előző főigazgató, Kiss Jenő keresett meg, amikor a helyettesével együtt nyugdíjba készült. Még Balmazújvárosból ismertük egymást, és minisztériumi emberként is többször tanácsot kértem tőle. Felvetette, hogy pályázzak, mert 70 év után végre kezdődik a felújítás, és tudja, hogy már több ilyen beruházást végigcsináltam. A családom mellett remek csapat segített az intézményen belül, az építészekkel, a kivitelezőkkel összefogva. A könyvtár volt a beruházó, és a munka három és fél hónappal a határidő előtt elkészült, ráadásul benne maradtunk a költségvetési keretben is. A felújítási munkálatok miatti szükséges zárvatartás két alkalommal néhány hónapot vett igénybe. Az olvasók a könyvtár időszaki nyitvatartását örömmel fogadták. Igazi közösségi munka volt, amely megalapozta a könyvtár további fejlesztéseit.

¬ Akkor fővárosszerte hetven tagkönyvtár működött, ma 49. Nagy harccal járt a kölcsönzőhelyek bezárása?

A nagyobb szám még az ötvenes-hatvanas évek mennyiségi szemléletét türközte. A legsanyarúbb körülmények között működő tagkönyvtárakat zártuk be, de inkább csak összevontunk egy-két kisebb intézményt. Az utóbbi két évtizedben pedig 16 új könyvtárat nyitottunk a főváros, az állam és a kerületek támogatásával. Kettőben már automata kölcsönzési lehetőséget kínálunk, éjjel-nappal. Hamarosan több hasonló is lesz. Máshol baba-mama részleget rendeztünk be, kisággyal, ahová az anyuka behozhatja a csecsemőjét, ott tanulhat, dolgozhat mellette.

¬ Kik járnak manapság könyvtárba?

Mindenki. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár az ország legnagyobb közkönyvtára és a szociológia szakkönyvtára. Szinte a születéstől kezdve az elmúlásig minden korosztályt ki tudunk szolgálni. A Covid-járvány előtti utolsó „békeévhez” képest a beiratkozók száma évről évre nő. Az igaz, hogy a kölcsönzött dokumentumok száma az egy-két évtizeddel ezelőttihez képest csökken, mert átalakultak a könyvtárhasználati szokások, kevesebben igénylik a nyomtatott könyveket. Sokan azért jönnek be, hogy tanuljanak, találkozzanak, programokon vegyenek részt, és sok turista is meglátogatja a Palotakönyvtárat. Egyre inkább közösségi terekként használják a bibliotékákat. Amikor az energiaválság miatt országosan is sok könyvtár bezárt, mi kértük a fővárost, hogy hadd maradjunk nyitva. Ennek a külső kerületekben volt nagy jelentősége, ahol a rászoruló rétegek, az idősek, a kispénzűek sokszor egész napjukat a könyvtárban töltötték. Menedékhely voltunk.

¬ Mivel érte el, hogy miközben egymást váltották a főpolgármesterek, egyikük sem akarta lecserélni?

Nem vagyok konfrontatív típus, és a pályázataimban, a munkámban mindig az intézmény érdekeit próbáltam megfogalmazni és képviselni. Mind a három főpolgármestertől megkaptam a bizalmat, és a testületektől az egyhangú támogatást. Azt, hogy az első alkalmat kivéve nem volt kihívóm, a bizalom jelének tartom. Utódom, Kovácsné Koreny Ágnes egy évtizedig volt a helyettesem, neki adhattam át a stafétabotot. ¬ Mátraházi Zsuzsa