Bolero
Láncdohányos, hideg aggyal komponáló, az érzelmekkel hadilábon álló, aszexuális és egy aggályoskodó kishivatalnok zárkózottsága jellemezte a Bolero világhírű szerzőjét, Maurice Ravelt. Egyik kapcsolata sem lépte túl a plátói érzelmek határát. 1928 Párizsától a sikertelen agyműtét okozta 1937-es haláláig, az első világháború frontvonalában szerzett tapasztalatoktól a szelíd vidéki hétköznapokig festi meg a zeneszerző portréját Anne Fontaine francia rendező. A film Marcel Marnat zenetudós életrajzi könyvének szabad adaptációja, központi témája a klasszikus zene egyik legnagyobb slágerének, a Bolerónak a keletkezése. A filmben a mindennapjait unottan, ihlet nélkül, szalonról szalonra járva tengető Ravel egyszerre furcsa, társaságkedvelő, egykedvű, túlérzékeny és lebilincselő, különösen a hölgyek szemében. Kudarcaitól letaglózva, múzsája, Misia Godebska iránti plátói szerelmétől megbénítva él, mígnem megbízást kap a dúsgazdag, orosz származású Ida Rubinsteintől egy balett komponálására. A filmben a balett partitúrájának megírásában követjük a komponistát. Álomködben, gyötrelmektől kínozva, kétségbeesetten füleli a világot a fák susogásától a cipősarok vagy az eső kopogásán át, időért könyörög, összetépi a kottáit, mígnem a bejárónője által dúdolt spanyol dallam be nem gyújtja benne az inspiráció szikráját. A zeneirodalom legnagyobb aszkétájának, aki a bordélyházba is csak azért járt, hogy felöltözve tanulmányozza a szépségek arcait, váratlan népszerűség hullt a nyakába. A Bolero Ida Rubinstein erotikus táncával bevette Párizst. Élete vége felé ritka neurológiai betegsége, bal agyféltekéjének alulműködése miatt Ravel a saját szerzeményeire sem emlékezett, a gramofonról ismeretlen zeneként hallgatta a Bolerót.
