¬ Emlékszik még, hogy kikre szavazott 1990-ben?

Nem volt az életem része a politika. Biztos az MDF-re, a Fidesz túl liberális volt akkor nekem, de aztán az MDF-től is eltávolodtam, nem tetszett, hogy idős urak cserkésznadrágot húznak, és ott akarják folytatni, ahol 40 éve abbahagyták.

¬ Már fiatalon magas pozíciója volt az egyházban, miért távozott 2015-ben?

Egyebek mellett azon dolgoztunk, hogy az egyház az államtól minél függetlenebb legyen, egyesítettük a Kárpát-medence magyar református egyházait. Szellemi egyesülésre törekedtünk, inkluzivitásra. Nagyszerű idők voltak. Amint megérkezett az új egyházi vezetés, közölték, hogy a nemzetközi és az állammal való kapcsolattartásban nagy változások lesznek, amiben nekem más szerepet szánnak. Hátrébb léphettem volna, de tudtam, ha az állami elvárásoknak való megfelelési kényszer hatásait tapasztalom, nem tudok majd csendben maradni, amivel ártok az egyháznak. Ezért inkább távoztam. Kimentem a piacra, egy techcégnél lettem projektvezető.

¬ Lehetett volna parókus lelkész valahol vidéken.

Voltak ilyen irányú lépéseim, de finom jelzéseket kaptam, hogy ne pályázzam meg az általam kinézett gyülekezeteket. Nyilván idővel lett volna valahol parókiám, de nem akartam kitenni a gyerekeket annak, hogy elköltözzünk az ország másik végére.

¬ Nem érezte elveszettnek magát 40 felett egy multinál?

Az elején nehéz volt megszoknom, de végül is egész életemben szerveztem, munkatársakkal összefogva közös célokért dolgoztam. És éreztem, hogy elképesztő módon fejlődöm attól, hogy állandóan komfortzóna-átlépésben vagyok. Egyébként azóta is. Nem volt idő formális képzettséget szerezni, de nem is nagyon lehetett, mert az okosváros, a dolgok internete még nagyon új dolgok voltak akkoriban. Menet közben tanultam mindent, később bizonyos kérdéseknek a szakértője lettem, cikkeket írtam, konferenciákon, egyetemen adtam elő.

¬ Miért lett vége ennek is?

2019-ben új tulajdonosai lettek az Invitechnek, akik felszámolták a kísérleti projekteket. A korábbi főnökömmel nem akartuk veszni hagyni a munkánkat, céget alapítottunk rá, és továbbvittük. De a virtuális ügyintézési desk programjához állami támogatás kellett volna, és mi a tárgyalásokon nem voltunk kellően „ügyesek”. A szarvasmarha-tenyésztés digitális támogatása tovább futott, de a forráshiányos terület nem tudta finanszírozni a startupunkat.

¬ A tehenekben mi érdekelte?

Hiába vannak háromezer éve velünk a szarvasmarhák, alapvető dolgokat nem tudunk róluk, például hogy nagy melegben miért állnak össze? Mitől érzik épp ott jól magukat? A föld mágnesességével vagy a széljárással van összefüggésben? Rengeteg adatot gyűjtöttünk, elemeztünk, amiknek a segítségével javítható az állatok életminősége, a tejhozamuk, így a gazdálkodók eredményessége is.

¬ Épp állami állása volt, mikor jött a Balog-ügy. Miért nem tudott csendben maradni?

Mert, ahogy egy kollégája írta, „hitvallási helyzet van” a református egyházban. Olyan megrázó dolog történt Balog püspök cselekedetével, és azzal, hogy nem tud vele szembenézni, hogy nem lehet csendben lenni. Nem lehet hagyni, hogy kataton módon belesüppedjen a társadalom a közönybe. Én, aki részben kívül vagyok az egyházszervezeten, könnyebben megtehetem, hogy szót emelek. Szabad vagyok, legalábbis lelkileg. Szabadabb, mint azok, akiknek ezt a helyzetet meg kellene oldaniuk. Vesztenivalóm persze nekem is van, elvesztettem az állásomat, amivel a családomat eltartottam, de nincs értelme úgy az életnek, ha csak a napi betevőért élünk, és este magunkra húzzuk a takarót. Egyébként a családommal minden lépésemet megbeszéltem, és maximálisan támogattak. Nem is menne másként. Először természetesen egyházon belül akartam szót emelni, leveleket írtam hivatalos fórumokra, de választ nem kaptam.

¬ Adott interjút egy egyházi lapnak, de miért kellett egy politikus mellett színpadra lépnie?

Az egyház az mondja, belső ügyről van szó, de belül még sincs „Balog-ügy”, nem akarják és nem képesek megoldani belülről ezt a mély erkölcsi válságot, ezért kívülről kell segíteni azokat az embereket, akik nem tudnak ilyen nyíltan beleállni, mint én. Nem kerestem a lehetőséget, hogy felszólaljak. Magyar Péterrel egyik közös ismerősünk hozott össze.

¬ Magyar Péter pár hónapja még a NER-ből élt, valószínűleg rosszul bánt a feleségével, titokban hangfelvételt készített róla. Ezeken az erkölcsi problémákon, hogy lendül át?

Mindenkit lehet kritikával illetni, őt is, engem is. A mi életünk egy ponton találkozott, amikor azt éreztük, hogy szólni kell. Nem tudtuk, merre fog menni ez a mozgalom, hogyan fog változást elérni, hiszen nem gondosan megtervezett vállalkozásról van szó, hanem olyan, mint egy startup.

¬ Hogy működik ez a startup?

Úgy, mint a Madagaszkár pingvinjeiben, amikor a cél világos, de a levegőben építik a repülőt. Van, hogy dobozt hajtogatunk, programot írunk, hangosítást szerzünk. Úgy érzem magam, mint ’89-ben, amikor kimásztunk a gimnázium ablakán, hogy ott legyünk a köztársaság kikiáltásánál. Nem vagyok naiv, tudom, hogy pusztán lelkesedéssel nem lehet megváltoztatni a rendszert, kellenek szakemberek, anyagi források, viszont lelkesedés nélkül el sem lehet indulni. ¬ Hamvay Péter