Erin K. Jenne – Bozóki András – Visnovitz Péter: Sorosozás, antiszemita toposzok és az „ötödik hadoszlop”

Idősebbek is elkezdhetik. Az egykori tévétorna szlogenje kiválóan illik a Mozgó Világ legutóbbi számaihoz, amelyek megannyi szellemi izgalmat kínálva emlékezetpróba gyanánt is értékelhetők. Az áprilisiban a CEU – egykori magyar nevén Közép-európai Egyetem – három oktatója vette sorra, hogyan hasznosult Orbán Viktor hatalmi ambícióiban az az antiszemita toposzokban bővelkedő életmű, amellyel az 1990-es évek elején az egykor ünnepelt drámaíró, Csurka István verbuvált magának politikai közösséget. Ő választotta először a gonosz megtestesítőjének Soros Györgyöt, megalapozva a későbbi sorosozást. Ezt a nyelvet, ezt a politikát a fiatal Orbán Viktor – egykori Soros-ösztöndíjas – még elutasította. „Megdöbbenéssel figyeljük mind a Soros Alapítványt, mind pedig Soros György személyét az utóbbi időben ért nemtelen támadásokat” – idézi a Fidesz és a vele szövetséges szervezetek 1992-es sajtóközleményét Erin K. Jenne, Bozóki András és Visnovitz Péter. Áttekintik, hogyan nyúlta le egy jobbikos kitérő után az „ötödik hadoszlop” elméletét 2017-ben Orbán Viktor, előbb választási programot, majd ideológiát formálva abból a vélelemből, hogy vannak a közéletnek olyan szereplői, akik az állam külső ellenségeivel összefogva a nemzeti érdekek ellen cselekednek. „Az a tökéletes ellenfél, akit újra és újra megüthetsz, de nem fog visszaütni. Soros volt a tökéletes ellenség” – idézik George Birnbaumot, akiről úgy hírlik, a Fidesz egyik amerikai tanácsadója volt. Amint a CEU-t a Soros-hálózat részeként állította be a kormányzati propaganda, megpecsételte a sorsát. A többi már ujjgyakorlat volt. „Az ötödik hadoszlop tematikája teszi lehetővé, hogy a »támadás alatt« álló vezetők összeboronálják a rendszerüket érintő legkülönfélébb fenyegetéseket, mondván, hogy ellenségeik összehangolva munkálkodnak a nemzeti szuverenitás aláaknázásán” – összegzik. A Soros-ellenes kampányt a Fidesz sajtója magától értetődően szolgálta ki. „Sokan azt gondolják, hogy a kormány azért van hatalmon, mert van egy hatékony propagandagépezete. Ez valószínűleg nem igaz” – árnyalja a képet Bajomi-Lázár Péter, aki úgy véli: „A propaganda akkor működik, ha az emberekben már meglévő előítéleteket, félelmeket és vágyakat nagyítja föl.” A médiakutató az F. Szabó Emesének adott interjúban a populista hullámverés, a média polarizációja és az etikai normák hiányának okait tárja fel.

„Két Magyarország van, a kettő között nincs átjárás” – idézte Orbán Viktor 1996–1997-re datálható, pártjának szóló ukázát Kuncze Gábor, megállapítva, hogy mára „megvalósult Orbán víziója, tényleg két Magyarország lett: az egyik az övék, a másik pedig nem létezik”. Az SZDSZ egykori elnökével a Mozgó Világ előző, 2024/2–3., összevont száma közölt interjút, amely egyszerre almanach, búcsú a köztársaságtól és emlékezés Vitányi Ivánra. A 2001-ben elhunyt szociológus és politikus archívumát február 1-jén nyitotta meg felesége, P. Szűcs Julianna, aki négy évtizede jegyzi főszerkesztőként a Mozgó Világot. „Irányzatos lap voltunk és maradtunk” – vetette oda hetykén, ám szerzői névsora látványosan befogadó: Pető Ivántól Bokros Lajosig, Csepeli Györgytől Petschnig Mária Zitáig és Kéri Lászlóig, Halmai Gábortól Karsai Lászlóig és Markó Béláig bő kéttucatnyian adtak tanulmányt, interjút vagy verset az ünnepi számba. „Magyarországon a köztársaság a feudális zsarnokság elutasítása: a függetlenség és a szabadság ígérete, a nemzeti érzés, a hazaszeretet átélésének kifejezője” – írja esszéjében Majtényi László jogtudós. A Mozgó Világ Alapítvány kuratóriumi elnöke több évtizedes kulturális és jogtörténeti időutazás után eltűnődik Novák Katalin köztársasági elnök lemondásán is. „A parlamenti demokrácia formális körülményei között a szerep úgy van kitalálva, hogy míg a miniszterelnök a politikai, az elnök a morális tekintély, másképp mondva: a hatalom felettes énje” – fejtegeti, megállapítva, hogy „a hatalmában megvastagodott miniszterelnökön szűk, az általa kézben tartott elnökön meg bő a közjogi kabát. Kínos helyzet.” A Mozgó Világ 2024 és 2004 közötti időszakát átfogó almanachot pedig időrendben, ráklépésben állította össze a főszerkesztő. Így a folyóirat utolsó lapjára jutott Konrád György reménykedése: „Nekem nagy öröm, hogy az én országom is tagja lesz az európai nemzetek közösségének.” Az elejére pedig P. Szűcs rezignált összegzése: a jelen elég pocsék, „ez van, ezt tessék NEM szeretni”.