¬ Új könyvét hónapok óta folyamatosan ünneplik Ausztriában. Hogy sikerült ezt elérnie?

Sok szerencsével, szorgalommal, két feleség segítségével. Túléltem 1944-et, megszöktem, amikor elvittek a halálmenetben Ausztria felé. Aztán amikor 1953-ban lecsuktak mint trockistát, Sztálin időben meghalt, majd Rákosi is megbukott. Jött Nagy Imre, felülvizsgálták az internáltak ügyeit, s így ki tudtam szabadulni. Szerencse volt 1956-ban, hogy amikor a házunkat szétlőtték, én lent voltam a pincében. Szerencsének tartom azt is, hogy a párttagságom miatt Kanada és Amerika visszautasította a bevándorlási kérelmemet. Nekem akkor Ausztriában már volt barátnőm, autóm, egész jól éreztem magam.

¬ „Majdnem baráti” kapcsolata – ahogy Bécsben fogalmaznak – Bruno Kreiskyvel, Ausztria legendás kancellárjával már több volt, mint szerencse. Nemde?

Még külügyminiszter volt, amikor az első nagy interjút készítettem vele. 1964-ben Kádár Jánossal találkozott Budapesten, oda is elkísértem. Az 1970-es kancellári győzelme után felkért, hogy írjam meg az életrajzát. Szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, ami az egész életemet formálta. Ő mindenről és mindenkiről beszélgetett velem.

¬ Mit jelent magyarnak lenni Ausztriában az Orbán-korszakban?

Ha újságolvasó vagy, csak rosszat olvashatsz. Ha informált barátaid vannak, akkor vagy sajnálnak, vagy mentegetőznöd kell. Ha jobboldali környezetben élsz vagy ilyen barátaid, kollégáid vannak, akkor irigyelnek, mert a Szabadságpárt vezére, Herbert Kickl Ausztriát is erődítménnyé szeretné változtatni.

¬ Milyen az ön személyes viszonya a hazájához?

Enyhén szólva komplex: ha magyar sport- vagy színházi, irodalmi, zenei sikerről hallok, örülök és büszke vagyok. Ha Orbán egyre zavarosabb nyilatkozatait olvasom, döbbenetnek tartom, hogy ez az ember 14 éve gyakorlatilag szabadon rendelkezhet a magyarság sorsa felett.

¬ S ha magyar felesége révén megfordul Pesten?

Akkor többnyire rossz emlék kísér. Itt rúgtak ki, ott csuktak le, volt, ahol ötvenedmagammal zsúfoltak be egy lakásba a csillagos házban. Apámat kizárták az ügyvédi kamarából. Ausztriá­ban sokkal jobban feldolgozták a múltat, különösen a Waldheim-ügy után. Én itt, Bécsben vagyok otthon!

¬ Melyik nyelv használata volt a legnehezebb az idegen beszéd, írás során?

A német, mert sohasem éltem német nyelvű partnerrel.

¬ Mi volt a legnagyobb kiábrándulása és a legnagyobb személyes pozitív meglepetése?

A magyar politika és társadalom lesüllyedése a rendszerváltás óta, és az, hogy engem, az egykori magyar politikai emigránst az osztrák közélet és társadalom befogadott.

¬ Voltak eltiltott évek is az életében. 1965-ben Benkei András belügyminiszter az egész szocialista táborban elintézte egészen 1971-ig szólóan, hogy ön ne kapjon beutazóvízumot. Miért, és hogy vészelte át ezeket az időket?

Benkei elterjesztette, hogy én vagyok a legveszélyesebb tudósítója a német Tatnak, a Financial Timesnak és az osztrák Pressének. Így lettem jugoszlávszakértő, csak oda tudtam menni. A románok is beengedtek, ez volt az ő függetlenségük.

¬ Magyarországon időről időre felmerül, hogy fejlődésben, jólétben előbb-utóbb behozzuk Ausztriát. Erről mi a véleménye?

Már a kommunista rendszer alatt is emlegettek ilyen terveket, s ugyanezt ígérték Matolcsytól Orbánig. De közben a távolság életszínvonalban és versenyképességben változatlanul csak évtizedekben számolható. Ennek élő bizonyítéka az egyre számosabb magyar vendégmunkás az osztrák éttermekben, szállodákban és IT-vállalatoknál.

¬ Mennyiben változott az újságírás és a televízió karaktere a pályafutása alatt?

A kommunikációs forradalom, a szociális média előretörése sajnos gyakran a villámgyorsaság mellett a butaság diadalmenetét is jelenti, ennek élén írástudónak álcázott demagógok vagy tudatlan amatőrök menetelnek.

¬ Mit gondol a személyiségek szerepéről a történelemben?

Roppant fontos. Ki gondolta volna, hogy egy KGB-alezredes a véletlenek és Jelcin alkoholizmusa következtében hatalomra kerül, és posztkommunista személyi diktatúrát épít fel? És ennek megmentéséért világháborús veszélyeket is kivált.

¬ Milyen tanulságokat vont le abból, hogy hosszú évtizedeken át követte az osztrák és a nemzetközi politikát?

Hogy Marxnak ebben igaza volt: de omnes dubitandum est, azaz mindenben kételkedni kell. Minden megtörténhet, nincsenek bizonyosságok. Ausztriában és Európában a szélsőjobboldal előretörése, a szociáldemokrácia és a mérsékelt konzervatív középpártok szétesése és a nacionalizmus sokszínű felvirágzása meglepett és aggodalomra ad okot.

¬ Hogyan értékeli Magyar Péter felbukkanását?

Orbán hatalmára nézve nagyon veszélyesnek tartom, mert a rezsim szempontjából kiszámíthatatlan. Ő az első olyan kihívó, aki jobbról jön. ¬ Földvári Zsuzsanna