Egyre többen akadnak, akik szabadságuk napjaiban nem érik be az egyszerű városnézéssel, ehelyett – vagy emellett – kalandos élményekre vágynak. Az európai kínálat ezen a téren is bőséges.
Filep István
Síelésmellett,síelésután
Előremenekülnek Európa és Észak-Amerika legismertebb síparadicsomai, tudván, hogy a ma még milliók által használt sípályák többségéről az előrejelzések szerint 15-20 év múlva örökre eltűnik a hó. Az ausztriai és franciaországi hegyoldalakon a mostani téli szezon is megmutatta, mi vár a szektorra: a legtöbb pályán már március elejére egyre ritkásabb volt a fehér lepel – több síközpontban, jobb híján, a maradék havat is eltakarították, hogy megnyissák a terepet a 2024-ben is korán kezdődött nyári szezonnak. A számok riasztóak: míg az utóbbi harminc évben a Föld átlaghőmérséklete 0,1–0,2 Celsius-fokot emelkedett, a hegyvidéki területeken 0,4–0,6 fokos átlagos felmelegedést tapasztaltak.
A jövőtől joggal tartó vállalkozások – állami és önkormányzati támogatással – Európa-szerte megkezdték a felkészülést az elkerülhetetlennek tűnő felmelegedésre. Az egyik irány az, hogy szélesítik a palettát: több ezer kilométernyi kerékpárút épült a földrész hegyes vidékein, Ausztriában a főutak mentén már szinte mindenütt ott fut a kerekezők párhuzamos országútja. A telente sífelszereléseket kölcsönbe adó vállalkozások tavasztól késő őszig átnyergelnek a biciklikre, különösen nagy az érdeklődés a hegyvidéki adottságoknak legjobban megfelelő elektromos kerékpárok iránt. Közben sorra nyílnak a kezdőknek, illetve középhaladóknak szánt via ferraták, azaz olyan kalandos hegyi útvonalak, ahol lépcsőkön, hidakon és létrákon, sok helyen pedig a sziklákba erősített fémkábelek segítségével lehet eljutni a csúcsig. Épülnek az új téli és nyári bobpályák is. Kilenc síparadicsom pedig – Ausztriából, Franciaországból, Olaszországból, Svájcból és Szlovéniából – összefogott az EU által támogatott TransStat projekt keretében, melynek célja, hogy kitalálják, miképpen alakulhatnak át és maradhatnak életben a klímaváltozás által fenyegetett turistaközpontok.
Más helyeken az 1970-es években megjelent hóágyúkra és az azok által készített műhóra esküsznek. Miközben manapság már alig akad olyan, magára valamit is adó síközpont, ahol ne hóágyúznák az alacsonyabban fekvő lankákat, illetve a dél felé néző hegyoldalakat, sokan ellenzik a mesterséges hókészítést. Elsősorban nem azért, mert a műhavon más érzés lecsúszni, mint az igazin, hanem mert a környezettudatos alpesi országokban a zöldek tiltakoznak a fenntarthatónak egyáltalán nem nevezhető eljárás ellen. A hóágyúzás ugyanis víz- és áramigényes eljárás, ráadásul a gépek többsége meglehetősen hangos.
