Védelmibenzinpénz

Nagy nehezen, három év csúszással, de csak elkészült a Mol poliolgyártó komplexuma Tiszaújvárosban. Az eredetileg 100 millióval olcsóbbnak tervezett, végül 131,5 millió eurónyi állami támogatás belegyúrásával 1,3 milliárd euróba kerülő üzemegyüttes 50 futballpályányi területén négy fő gyár osztozik: egy hidrogén-peroxidot, egy propilén-oxidot, egy poliolt és egy propilén-glikolt termelő egység. Három üzem azért dolgozik majd, hogy a főszereplő megszülethessen, a középpontban pedig a poliol áll – amely Orbán Viktor kormányfő szerint „a műanyaggyártás svájci bicskája”. Szakszerűbben megfogalmazva a nyersolajból származó, több feldolgozói lépés után legyártott poliol a poliuretánhabok alapanyaga, és valóban rengeteg mindenre jó: ebből gyártják például az ágyakban található matracokat, az autók üléseit és műszerfalát, és mivel a szigetelőképessége kiváló, az építőiparban és a hűtőgépekben is használják.

A regionális magyar multi az üzemegyüttessel nagyot gurított, egy kézbe került náluk az olajkitermeléstől a legfontosabb műanyag-alapanyag gyártásáig minden, ráadásul a régióban az első vállalat, amely házon belülre hozta a teljes termelési láncot. Miután eléri maximális kapacitását, a komplexum évi 200 ezer tonna poliolt – ez a teljes európai termelés 15 százaléka – állít elő, 200 embernek ad munkát, és közel 150 millió ­euróval járul hozzá a csoport pénzügyi eredményéhez. A terméket hazai társaságok mellett várhatóan lengyel, német és török gyárak vásárolják majd.

Az elmúlt évek zöldenergiás beruházásai és a hulladékkoncesszió megszerzése után a Mol újabb lábat növesztett, így még inkább felkészültté vált arra, hogy tovább prosperáljon akkor is, ha egyszer véget ér a benzinkorszak. Ahogy Orbán az üzem átadóján mondta: „Olyan ez, mint a céllövöldében: azt a célpontot a legnehezebb kilőni, amit a legtöbb hurkapálca tart. Ilyen a Mol is, az ország legértékesebb több lábon álló vállalatává vált.” ¬ tiszai balázs