¬ Mi hiányzik Budapestből, ami annyira bosszantja, hogy politikussá lett újra?

Karácsony Gergelyre szavaztam 2019-ben, azért, hogy hosszú pangás után felrázza a várost. Csalódtam, őt nem a város, hanem a pártpolitika érdekli. Tudom, hogy nincs elég pénz, kevés a hatáskör, de én olyan kulturális vállalkozást vezetek, amely kizárólag a piacról él, soha nem kért és kapott semmilyen támogatást. Megtanultam tehát, hogy a problémákat meg kell oldani, nem széttárni a kezünket, mondván: „Áldozat vagyok.” Már nemcsak Bécs, hanem Varsó és Pozsony is elhúz mellettünk, Budapest lakossága pedig folyamatosan csökken. Miközben a város tele van kihagyott lehetőségekkel, ezek nem a pénzen, hanem az odafigyelésen múlnak.

¬ Mondjon néhány példát!

Budapesten több százezer ember nézeget online régi városképeket, ez komoly közösség. Eközben fővárosi intézmények, a Kiscelli Múzeum és a Szabó Ervin Könyvtár kezében sok százezer fotó van, amik nem láthatók. Ezeket kellene digitalizálni, és a Fortepanon közzétenni.

¬ Már hallom is az intézményeket: tisztázatlan jogok, kieső bevételek…

Amikor a könyveinkhez gyűjtöttünk archív képeket, pontosan láttam, hogy a bevételek az adminisztráció költségeit sem fedezik. A jogi részét pedig a Főpolgármesteri Hivatalnak meg kell tudnia oldani. A másik ötletünk – aminek ugyan már van anyagi vonzata – az évi 10 ezer forintos kultúrkupon, ami minden budapestinek járna, és fővárosi fenntartású színházakban, mozikban, fürdőkben és az állatkertben lehetne felhasználni, amivel azok látogatottságát is növelnénk.

¬ Ehhez vonzó programok is kellenek. Elégedetlen a fővárosi kínálattal?

Ha elégedett lennék, az eredeti terveim szerint könyvet írnék most tavasszal, nem a választáson indulnék Vitézy Dávid listáján. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy valaha is bele akarnék szólni az intézmények autonómiájába. Miért nincsenek a Dunán a háború előtt létezett, stéggel körülvett dunai uszodák, amikhez hasonlók számos nyugat-európai városban vannak? Miért ne lehetne nyáron lezárni a pesti rakpart egy részét, föld alá helyezni a közműveket, hogy ne környezetszennyező dízelgenerátorokat használjanak a szállodahajók? Felépítenénk egy izgalmas, XXI. századi Budapest Múzeumot az Óbudai Gázgyár területén, amely Aquincummal együtt új kulturális, rekreációs negyed lenne, összekötve a Népszigettel. Ez hosszú távú elképzelés ugyan, de például olyan dolgok nem kerülnek pénzbe, hogy ismét olyan helyek nyíljanak a Duna mentén, mint az egykori Illik-féle halászcsárda a Népszigeten. Ő az általa kifogott halból halászlevet és más halételeket készített, hétvégente ezreket vonzva, köztük József Attilát is.

¬ Ön főzné a halászlevet?

Természetesen egy vállalkozó, de ahhoz, hogy megtehesse, kell a város, ahol az ilyen projekteket kitalálják és felkarolják. A mai városvezetés nem tartja feladatának azt az aprómunkát, amivel Budapest izgalmasabbá, otthonosabbá válik. Nem mozogja be azt a hatáskört sem, amije van.

¬ Hogy viselte az SZDSZ-nek és a saját politikai karrierjének összeomlását 2010-ben?

Tanulságos volt látni, kiből mit hoz ki egy ilyen helyzet. Úgy gondoltam, a választók ítéletét el kell fogadnia mindenkinek, nekem is, pedig az SZDSZ hibáiban volt annyi részem, amennyi egy huszonéves kerületi képviselőnek lehet. Eszemben sem volt pártról pártra járni, mint sok megélhetési politikusnak. 2019-ben a lakóhelyemen, a II. kerületben Örsi Gergely is azért kért fel a kampányának vezetésére, mert bár volt politikai tapasztalatom, távol voltam a hivatásos ellenzéki világtól. A választási győzelem után is dolgoztunk együtt, a Széna téri emlékpark történeti koncepciója tőlem származik. Láttam, hogy egyetlen kerületben mekkora változásokat tud elérni egyetlen ciklus alatt egy rátermett polgármester. Ugyanezt szeretném a fővárosban Vitézy Dáviddal megvalósítani.

¬ A cége miért csak magyaroknak tart sétákat?

Mi közösséget akarunk építeni, a célunk, hogy visszajárjanak hozzánk az emberek, akik fel akarják fedezni a saját városukat. Magyaroknak, akikkel közös a kulturális hátterünk, sokkal mélyebb történeteket tudunk elmondani, mint a pár napra idelátogató turistáknak.

¬ Mennyire nehéz rábeszélni manapság egy lakóközösséget, intézményt, hogy beengedjenek egy rakás idegen embert?

A legtöbbször nehéz. De van néhány lakóközösség, amelyik büszke a házára és szívesen megmutatja, bár ebben nem kap semmilyen segítséget a várostól. De a fővárosi cégeknek is olyan építészeti értékeik vannak, amiket nem láthat halandó ember. Pedig mindenhol megvan az a munkatárs, akinek szívügye az őrzött örökség. De aztán ahogy megy feljebb az ügy, iktatószám lesz. Az ilyen hozzáállásból születnek meg az olyan kínos dolgok, mint amikor Budapest 150. évfordulójára egy viacolorral lerakott, malterosvödrökkel és dézsás növényekkel szegélyezett „passzázst” nyitottak meg a Főpolgármesteri Hivatal udvarán. Vagy felújították több mint 600 millióért a Merlint úgy, hogy most, az átadó után fél évvel még keresik a funkcióját.

¬ Mennyire változna meg az élete, ha bekerülne a Fővárosi Közgyűlésbe?

Nem pozícióra vágyom, azt szeretném, ha Vitézy Dávid főpolgármesteri programjából minél több megvalósulna. Számunkra a Fővárosi Közgyűlés nem a 2026-os országos választásokra kampányolás terepe lenne, hanem kizárólag Budapestről, a város jövőjéről szólna. ¬ Hamvay Péter