Abékeporaira
„Fegyverrel a békéért, borral a józanságért” – először sorkatonaként jött szembe velem ez a mondat, a legautentikusabb helyszínen, a zalaegerszegi laktanya őrtornyában. A bölcsességet alighanem valamelyik hozzám hasonló egyetemi előfelvételis véshette a bódé oldalába, nem kizárt, hogy a közvetlenül előttem ugyanott szolgált Orbán Viktor lelkén száradt a fennálló rendszer elleni lázítás. Annak az Orbánnak a lelkén, aki a rádióban a minap már arról beszélt, hogy erős hadsereget akar építeni, mert ez a béke garanciája. Mintha legalábbis csak a színházak világára volna igaz a törvényszerűség: ha egy fegyver feltűnik a színen, az előbb-utóbb el fog sülni. A háborús propaganda nemcsak a választók befolyásolására alkalmas – ami már a voksolás tisztaságát is megkérdőjelezi (lásd Magyarország rovatunk cikkét) –, de olyan lassú méreg, ami a jövő generációinak szervezetében is megkezdte a pusztítást. Például a piliscsabai kisdiákokéban, akik – hogy ők is értsék: nagy betűkkel, tagoltan, ahogy az olvasókönyvükben ismerkedhetnek az írott szóval – az iskolájuk kapujában is silabizálhatják a feliratot: HÁ-BO-RÚ. A propaganda valóságtagadása, félelemkeltése üzenet a családalapítás előtt állóknak is, hogy – az ifjú walesi bárddal szólva – ne szülj rabot, ne szoptass csecsemőt! Orbán szerint azonban egyedül a „halál kultúráját terjesztő” Nyugat bűne, hogy a gyerekeknek nincs kedvük megérkezni erre a világra. Szerinte ezért kell száműzni az EP-ből a baloldalt és a liberálisokat.
