¬ Mi volt az első reakciója, amikor értesült K. Endre kegyelméről?

Aznap déltájban olvastam az erről szóló cikket, és három órakor már készült velem az első interjú. Úgy elpattant bennem valami, hogy mindenképpen azt szerettem volna, hogy értse mindenki, milyen ügyben született kegyelem.

¬ Korábban azt mondta, hogy a bicskei ügy a kudarcok közé kerül a pályáján. Az azóta történtek fényében átértékelte?

Teljesen. A bicskei gyerekek miatt fontos dolgok történnek az országban. Akkor kudarcnak éltem meg. A bíró konzekvensen letojta azt is, amit én mondtam, azt is, amit az ügyész, és szakmaiatlan ítéletet hozott. A pedofil igazgatót, Vásárhelyi Jánost 22 évre is ítélhették volna, kapott nyolcat. Februárban kedvezménnyel szabadult volna, kevesebb mint hat év után, ha nem lett volna most a K. Endre-ügy. A bűntársa, a nevelőtanár, aki ötezer forintokat fizetett a nevelése alatt álló, fiatal fiúknak, hogy közösülhessen velük, felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Ez kikészített.

¬ És mit tart a legnagyobb sikerének?

Szeretek az árral szemben úszni. A felesége megölésével vádolt darnózseli hentest már kétszer felmentették, amikor megérkeztem. Nem akartam vállalni, de azzal győzködtek, hogy ez nyerhető ügy, csak idiótán kezelték a hatóságok. Ez nem újdonság, fehér holló az olyan eset, ahol a rendőr, az ügyész és a bíró egyaránt jó munkát végez. Nagy sikernek éltem meg, hogy felmentés helyett 21 évet kapott a gyilkos. Rejtő E. Tibor felmentése a Kulcsár-ügyben szintén nagy siker volt.

¬ Ha kicsit később születik, akár a háromszoros olimpiai bajnok vízilabda-válogatott tagja is lehetett volna. Nem bánja?

Nem, mert az a csapat annyira jó volt, hogy talán bekerültem volna, de nem garantáltan. 1997-ben a Világkupán még ott voltam, de az EB-n már nem. Kemény Dénes szövetségi kapitány azt mondta, van ugyan nálam gyengébb játékos, de ő jóval fiatalabb, és őt viszi, mert az olimpiára tekint előre. Ő lett Európa- és olimpiai bajnok. De teljes a pályafutásom így is, nincs hiányérzetem.

¬ Nem merült fel, hogy marad az uszoda világában?

Sok vízilabdás olimpiai bajnok 40-50 évesen is beleragad abba, hogy ő olimpiai bajnok, és azóta sem csinál semmi mást. Nekem a vízilabdás olimpiai bajnokok közül a Sárosi László-féle felfogás volt szimpatikus, aki a pályafutása után állatorvosként, egyetemi tanárként is nagyot alkotott.

¬ Azt mondta, Olaszország sokat formált a személyiségén. Hogyan?

Az életnek ott sokkal könnyedebb a felfogása. Addigra már sokkal magasabb szinten elég sok mindent elértem a magyar vízilabdában, így a külföldi csapataimban, amelyek nem a BEK-győzelemért hajtottak, lelkileg nem vonódtam bele annyira, sőt inkább untam. Ráadásul addigra 11 éve játszottam a magyar első osztályban, a kintihez képest nevetséges pénzért. Rómában egy kastélyban szállásoltak el, és kaptam egy Alfa Rómeót. Mindenki azt kérdezte, miért hagytam ott. Már vártam, hogy más területen is megmásszak egy szamárlétrát.

¬ Rengeteg borzalomról értesül. Mennyire tudja letenni a munkát a nap végén?

A leghosszabb időszakban semmit sem vittem haza. Tartottam magam ahhoz, amit ügyvédjelöltként mondtak nekünk, hogy semmit se mondjunk otthon. A családom azt sem tudta, milyen ügyeim vannak, a sajtóból értesültek időnként, hogy éppen miben szerepelek. Egy idő után rájöttünk a feleségemmel, hogy nem jó, ha egyáltalán nem tudja, mivel foglalkozom. Így rövid ideig beszámoltam a munkáimról, majd jött a Covid. Ott meg bennem változott meg valami, most már azért nem nagyon beszélek a munkáról, mert engem sem foglalkoztat annyira.

¬ „Egyetlen dolgot szeretek a munkámban, azt, hogy amikor bejön hozzám valaki egy problémával, tudom, hogy meg fogom oldani. Mert egyébként olyan nagyon nem szeretem már” – így nyilatkozott. Miért? 

Az elején óriási tisztelettel voltam az igazságszolgáltatási rendszer iránt. De ahogy egyre többet megtudtam, egyre képzettebb lettem, párhuzamosan az igazságszolgáltatás évek óta tartó hanyatlásával, mind rosszabb érzéseim lettek. Sokrétű okai vannak annak, hogy miért nem tud jó minőségű munkát végezni egy rendőr, egy ügyész vagy egy bíró, de borzasztó, hogy akár emberi sorsokat tönkretéve döntenek nem megfelelő tudású, nem elhivatott emberek.

¬ Magyar Péterrel miért vállalkozott közös szelfire? Politikai pályán gondolkodik?

Magyar Péter barátnője az egyik egykori csapattársam lánya, akit kisgyerekkora óta ismerek. Ő kötött össze minket, és amikor Péter rákérdezett, hogy kitehet-e egy közös képet, akkor azt mondtam, hogy tőlem nyugodtan. De biztosan nem akarok politikusnak állni.

¬ Együtt dolgozik Mérő Verával a Nem Tehetsz Róla, Tehetsz Ellene áldozatsegítő alapítványban. Ez hogyan indult?

Két céllal kezdtük el, egyrészt, hogy több áldozatsegítő ügyet el tudjunk vállalni, de ne ingyenmunkát kérjünk azoktól az ügyvédektől, akiket ebbe bevonnék, hanem az alapítványon keresztül tudjunk fizetni nekik. Ez gyakorlatilag nem valósult meg, mert semmilyen pénz nem folyt be az alapítványba. Varga Judit még igazságügyminiszterként úgy tűnt, hogy felkarolja a kezdeményezésünket, de nem lett belőle semmi. A másik cél a kommunikáció volt, Mérő Vera a közösségi médiában levonta az ügyek tanulságát, edukálja az olvasókat áldozatvédelem témakörben. ¬ Matalin Dóra