Tökéletestrükk

„Úgy éreztem, országaink közös történelme megköveteli, hogy a britek és az amerikaiak ne kezdjék el Franciaország felszabadítását anélkül, hogy tájékoztatnák róla a franciákat” – írta háborús emlékirataiban Winston Churchill brit miniszterelnök. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a normandiai partraszállás részleteit az indulás előtt mindössze 24 órával kívánta megosztani a Szabad Franciaországot Londonban képviselő Charles de Gaulle tábornokkal. Aki, hogy valami fogalma mégis legyen arról, mi vár a hazájára, kénytelen volt részben titkosszolgálati eszközökkel begyűjtetni erről az információkat – tárta fel a minap Rémi Kauffer francia újságíró, kémtörténész a Le Monde napilapban.

Ehhez szükség volt arra, hogy De Gaulle bizalmasa, a hírszerzés vezetője, André Dewavrin több irányban szaglászszon. Mindenekelőtt aprólékosan elemezte a Franciaországban működő ügynökhálózattól a szövetségesek számára érkező üzeneteket, mert azokból ki lehetett hüvelyezni, milyen útvonalak és irányok érdeklik igazán az invázió előkészítőit. Továbbá kikérdezte a szabotázsakciókra és gerillatámadásokra kiképzett, úgynevezett Jedburgh-kommandók francia tagjait, hogy milyen feladatokat bíztak rájuk, egy szövetségesi bizottságtól pedig megszerezte a terep előkészítésére küldött kémek felkészítő anyagait is. Így aztán a június 4-ei „eligazításon” Churchill már nem sok újat tudott mondani a tábornoknak.