Számos párkapcsolati közhely kering a magazinokban, a Netflixen vagy a fodrászszalonokban. Segít vagy inkább árt, ha valaki ezekre alapozva próbál javítani társkapcsolata minőségén?
Mind többen vannak Magyarországon az olyan felnőttek, akik nem tudnak vagy nem akarnak párkapcsolatban élni. 2001-ben a 3,7 millió hazai háztartásból még csak minden negyedik állt egyetlen emberből. A 2022-es népszámlálás adatai szerint már a háztartások több mint harmada, 35 százaléka volt egyszemélyes. Ez 1,4 millió embert jelent, vagyis körülbelül minden hetedik magyar egyedül él. Minden kormányzati erőfeszítés, anyagi támogatás ellenére a házasságban élők száma is jelentősen csökkent. 2001-ben még 4,5 millió magyar volt férj vagy feleség, tavalyelőtt már csak 3,6 millió.
De természetesen a házasságkötés sem garancia a tartós kapcsolatra. Bár a válások száma messze elmarad a nyolcvanas évek végének csúcsaitól, amikor évente közel 30 ezer házasságot bontottak fel, a népességszám csökkenése miatt az elvált férfiak és nők mind nagyobb halmazt alkotnak a társadalomban. Az előző, 2011-es népszámlálás idején még csak minden tizennegyedik magyar volt elvált, 2022-ben már minden kilencedik ember átesett ezen a nyomasztó eseményen.
A párok a házasság harmadik évében válnak el a leggyakrabban – áll Makay Zsuzsanna és Murinkó Lívia demográfusok elemzésében (Demográfiai portré, 2021). Miközben az elválók házasságának átlagos tartama az utóbbi években stagnált, a legfeljebb négy és a legalább húsz évig tartó házasság után elváltak aránya nőtt, tehát a viszonylag friss és az évtizedek óta fennálló kapcsolatokat bontják fel leginkább. 2019-ben a nők átlagosan 42,3 évesen, a férfiak 45,3 éves korukban váltak. Egy ilyen megrázkódtatás különösen akkor szomorú, ha gyerekeik vannak. Ennek fényében jó hír, hogy csökken a válás által érintett kiskorú gyerekek száma. Ezt az magyarázza, hogy egyre több olyan pár válik el, ahol nincsenek közös gyerekek, vagy azok már felnőttek. 2019-ben így is mintegy 14 ezer kiskorú gyerek volt tanúja – és elszenvedője – a szülei válásának.
Párban
Csabai Kristóf; Fenyő Balázs
Csonka Balázs és Sákovics Diana
Elsősorban párkapcsolati és szexuálpszichológiai problémákkal küszködő kliensekkel dolgozó pszichológusok, párterapeuták. Közösen alapították meg pszichológiai műhelyüket, és a magánéletben is egy párt alkotnak. Az ismeretterjesztés sem áll távol tőlük, számos cikket írtak párkapcsolati kérdésekben, előző könyveik, a Hol rontom el? és a Kész fantázia is párkeresési, szexuális problémákkal foglalkoztak. Új könyvükben az olvasó számára világosan elkülöníthető Csonka és Sákovics álláspontja, vagyis a férfi és a női szakember véleménye. „Dia kicsit lazábban, szabadabb stílusban szeret írni, én hajlamos vagyok a szárazabb közlésekre” – mondja a fő különbségről Csonka. Az ismeretterjesztésben azonban, teszi hozzá, kevéssé számít a pszichológus neme – nem úgy, mint a terápiás gyakorlatban.
Tudatosjelenlét
A párkapcsolat – bármennyire is érzelmi alapú – működésképtelenné válhat a tudatosság nélkül. Mivel a mindenkori élethelyzeteink ránk gyakorolt hatásairól az érzelmeink tájékoztatnak minket, érzelmi kapcsolatainkban nehezebb tudatosan észlelni a valóságot. A romantikus kapcsolat elején a „rózsaszín ködöt” okozó fenil-etil-amin félretájékoztat: ideálképet alkotunk a másikról, képesek vagyunk mindent elfogadni, és semmit sem észlelni azokban a helyzetekben, amelyekben esetleg jól jönne egy kis józanság.
Aztán jön a következő időszak, amikor a pár két tagja elfogadja, hogy ideje tényleg megismerni egymást. Csakhogy a reális kép a legtöbbször negatív irányban tér el az ideálképtől, és a szembesülés a valósággal gyakran csalódást okoz. Ugyanakkor ez a folyamat izgalmas, mert látni kezdjük a másik valódi arcát, illetve az értékeket és a tartalmat kettőnk viszonyában. Ilyenkor aztán tényleg szükség van a tudatosságra!
Nem létezik olyan párkapcsolat, amelyben a sok öröm ellenére ne lennének konfliktusok, nehezebb időszakok, krízisek. Természetesen az sem mindegy, hogy miképp definiáljuk ezeket, ugyanis az eltérő vélemény, a nézeteltérések és az ezekből származó vita teljesen egészséges, hiszen a két ember eltérő környezetből, családból érkezik, ahol mások voltak az érzelmi kifejezés eszközei, mások a családban betartandó szabályok, elvek vagy célok.
Mindezeket meg kell ismernünk egymásban, hiszen az összecsiszolódás csak akkor zajlik könnyedén, ha kiismerjük, elfogadjuk egymást, és képesek vagyunk új, immár közös platformra jutni.
Belső Nóra pszichiáter teljes cikke a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvasható.
