A választási győzelem ellenére Orbán Viktor cseppet sem lehet diadalittas; éppen ellenkezőleg, jókora pofonokat zsebelt be az elmúlt napokban a NATO-tól, az Európai Unió állam- és kormányfőitől, valamint az unió bíróságától. Ez utóbbit a magyar adófizetők is bánják.
A magyar hatóságok által Röszkénél elfogott és Szerbiába erőszakkal visszadobott menekült. Nyomot hagy a politika
Veres Viktor
Dackorszakoszseni?
Európa jobbratolódásának és a „békepárti” erők győzelmének politikai értékét az adja meg, kik vezethetik a legfontosabb közös brüsszeli intézményeket. És a jelek szerint Orbán Viktor vesztésre áll. A várakozások szerint a Magyar Péterrel és delegációjával erősödő Európai Néppárt a viták ellenére végül érvényesíteni tudja választási sikerét, és további öt évre Ursula von der Leyen személyében a mérsékelt jobboldal adhatja az Európai Bizottság elnökét. Kellemetlen lehet ez a magyar kormánynak, amely a német családanyából faragott háború- és migrációpárti ellenséget, aki még a genderideológiát is az országra hozná. 2019-ben még úgy hergeltek Jean-Claude Juncker ellen, hogy tudták, nyugdíjba vonul. Von der Leyen ráadásul az Orbán-kormány által vezetett hat hónapos EU-elnökség előtti napokban érhet révbe. A német és a francia belpolitika bizonytalansága, az orosz invázió és Donald Trump lehetséges visszatérése mind sietségre készteti a tagállami kormányokat. A Bizottság elnökének újrázása így az egész világ felé üzenet lehet az unió stabilitásáról. Orbánnak pedig egy jelentős vereség: az év legfontosabb alkuja véget érhet, mielőtt egyetlen kártyát kijátszhatott volna. Facebookon már panaszkodott is, de a dacos szembeszállás ezúttal elmaradt.
Csúszást most nem az európai populisták helyezkedése okoz, hanem a győztes megnövekedett étvágya. E hét elején lazac és bébiarticsóka felett csak azért nem egyeztek meg a személyi kérdésekben informálisan tárgyaló állam- és kormányfők, mert a néppárt hirtelen húzással még többet akart: az Európai Tanács elnökét megillető ötéves ciklus felét. Vagyis hogy két és fél év után legyen váltás, ahogy az egyébként az Európai Parlament elnöki posztján megszokott.
A politikai közép által dominált Brüsszelben az a megállapodás született, hogy a Tanács élére a második legnagyobb frakció, a szociáldemokraták jelölhetnek embert. Az ő választásuk António Costa korábbi portugál miniszterelnökre esett. A néppárt most őt akarná féltávnál leváltani, és az általa delegált horvát Andrej Plenkovicra cserélni. Az unió központjában találgatják, hogy a hirtelen jött ötlet valódi követelést jelent, vagy csak ezzel akarják elérni, hogy a szociáldemokraták feltétel nélkül támogassák Von der Leyen újrázását.
A sokszorosan válságos időkben a harmadik legfontosabb poszt is gazdára talált. Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, azaz a külügyminiszter Kaja Kallas észt kormányfő lehet a liberálisok csoportjából. Orbán számára nemcsak a párttagsága lehet kellemetlen, hanem hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő egyik legfontosabb ellenfele viheti a jövőben a 27-ek külpolitikáját.
A magyar miniszterelnök kapitulációjával ér fel, hogy kedden beleegyezett: Mark Rutte volt holland miniszterelnök legyen a NATO főtitkára. A jogállami kérdésben Magyarországot fennhangon kritizáló néppárti politikust Orbán lekezelően csak „holland fickónak” nevezte. Szijjártó Péter külügyminiszter kapta a feladatot, hogy Rutte kinevezését a katonai szövetség élére a kormány nevében akadályozza. Most azonban pár kedves holland szó elég volt ahhoz, hogy Orbánék beadják a derekukat. Ami az e heti posztelosztást illeti, 4:0-ra kapott ki a magyar kormány. Még egy félidő hátra van, de nem látni, ki siethetne Orbán segítségére. ¬
