Szabadnak születtek (Born Free) – így hívják Dél-Afrikában azokat, akik az apartheid rendszer 1994-es bukása után látták meg a napvilágot. És ők azok, akik egészen másképp tekintenek az azóta eltelt három évtizedre s különösen Nelson Mandela szerepére az átmenetben. A tisztelői által gyakran a törzsi nevén, Madibaként emlegetett Mandela a világ számára a fajüldöző rezsim elleni küzdelem legnagyobb alakja, aki 27 évet töltött rács mögött, majd a megbékélés globális szimbólumává vált, a nevét utcák, alakját szobrok őrzik, az egykori gyarmattartó Nagy-Britannia fővárosában, Londonban például a parlament előtti téren.
A fiatal generációk jelentős része számára viszont Mandela a megalkuvást és az elszalasztott lehetőségeket jelképezi, amiben minden bizonnyal szerepet játszik, hogy a 15–34 éves korosztály 46 százaléka munkanélküli. A szüleikkel és a nagyszüleikkel ellentétben nem élték át a dicsőséges küzdelmet az elnyomó rezsim ellen, nekik a létbizonytalanság jutott. Akadnak, akik szerint Mandela már ott hibát követett el, hogy az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) struktúráin kívül, még 46 664-es azonosítójú rabként titkos tárgyalásokba bocsátkozott Frederik Willem de Klerk akkori elnökkel.
Az 1994-ben létrehozott nemzeti egységkormányba bevette az apartheid rendszert felépítő, fehér felsőbbrendűséget hirdető Nemzeti Pártot, annak vezetője,De Klerk pedig az ország alelnöke lett. Ezzel a múltat kritikusan szemlélők szerint odalett a lehetőség a feketék emancipációjának és gazdasági egyenjogúságának megteremtésére. A feketék hiába vannak 80 százalékos többségben, kiemelkedni csak a korrupcióval átszőtt elitjük tudott, a földek, bányák és részvénytársaságok zöme még mindig a fehérek kezében van, akik tovább és jobban élnek, átlagosan a többszörösét keresik, mint fekete társaik.
Mandela mítoszának megkopásával elkezdték újraértékelni második felesége, Winnie Madikizela-Mandela szerepét is. 1958-ban házasodtak össze, Winnie kitartott a férje mellett annak börtönévei alatt is, ám 1996-ban elváltak. Winnie az ANC aktivistájaként a párt militáns balszárnyát képviselte, és nem értett egyet a Mandela vezette kormánnyal, mert az a washingtoni konszenzust követve liberális, szabadpiaci gazdaságpolitikát folytatott ahelyett, hogy markáns beavatkozással segítette volna a feketék fölemelkedését és a pozíciók újraosztását.
Az öt évvel a volt férje után, 2018-ban elhunyt Winnie alakját az ANC-ből kivált, s a Gazdasági Szabadságharcosok radikális baloldali pártot létrehozó Julis Malema ikonná emelte. Malema a feketék jogaiért megalkuvás nélkül küzdő hősnőt látja benne, nem pedig azt az emberrablásért elítélt, megosztó személyiséget, aki megvédte az ANC szélsőségeseinek azt a nyakláncozásnak nevezett gyakorlatát, amelyben a fajüldöző rezsimmel való kollaborációval gyanúsított feketékkel a nyakukra dobott, égő autógumikkal végeztek.
