Visszameséltélet

Minden alkalommal, ha találkoznak, de akkor is, ha hosszabb időt töltenek együtt, meg kell erősíteniük: „Te a lányom vagy, mondja. Igen, te pedig az anyám. Valószínűleg boldogító ezt mondani, boldogító, hogy tud valamit a legfontosabb dolgok közül” – írja a Visszatért hozzám az emlékezet című könyv szerzője az öt éven át működtetett, a nemlehetelfelejteni.wordpress.com linken máig elérhető, bár éppen szünetelő blogjában. Ennek alapján készült a demencia mindennapjait feltáró kötet. Az 1975-ben Leningrádban született Szűcs Teri irodalomtörténész, kritikus rendszeresen ingázik élettársa, Maja szlovéniai otthona és szülei jelenlegi kelet-magyarországi lakhelye között, hogy gondozza beteg édesanyját. Egy budapesti lakás és a vidéki ház árkülönbözetéből tudták kigazdálkodni az otthon ápolás tetemes költségeit. Az ELTE-n végzett, később ugyanott és a Corvinuson is oktatott holokauszt-, roma- és kortárs magyar irodalmat. Schein Gáborral együtt szerkesztette a Zsidó identitásképek a magyar irodalomban című kötetet. Immár öt saját könyve van. A Mi az, hogy csodálatos? kötet kigyógyult alkoholistákkal folytatott beszélgetéseket tartalmaz. Ezt követte a Hogyan lett füle az erdőnek? című mesekönyv. A Szabó Péterrel közösen készített szépirodalmi-képzőművészeti Deltai haggada című könyvben ószövetségi alakokat idéz meg, akik aztán „átvándorolnak” a valóságba. Az A felejtés története című irodalomtörténeti kötet azt vizsgálja, miként jelenik meg a holokauszt után született nemzedéknél a „huszadik század botrányának” tapasztalata és tanulsága a magyar irodalomban. Az ápolási feladatok miatt úgy szervezte át az életét, hogy minél többet tudjon online dolgozni, tanítani, szerkeszteni és fordítani. „Nehéz így megélni, de gyanítom, kultúrából, irodalomból akkor is nehéz volna, ha az időm száz százalékát Budapesten tölteném.”

Szűcs Teri: Visszatért hozzám az emlékezet. Demencia és Óperencia.

Magvető Kiadó, 160 oldal